Elkéne fogadnom ezt a helyzetet a lányommal? Mi a véleményetek?

nem érzi azt hogy nem is élt igazán

Nem unod?

Azért mert neked az az élet, hogy szingliként végigmegy rajtad a fél város minden buli után, más nem így gndolja. Nem maradt ki semmi az életemből, nem érzem most sem úgy, hogy nem éltem, csak azért, mert nem vártam 30 éves koromig. 20 évesen szültem, 46 vagyok, 27 év házassággal a hátam mögött. Míg volt osztálytársak elsőbe íratták idén a gyereket, mi azt csinálunk, amit akarunk, mert felnőtt a gyerek és önálló életet él.

Én megbántam, hogy fiatalon lekötöttem az egész életemet, ja és nem utána pár évvel bántam meg, hanem 40 éves korom után.

Hogy 40 felett, felnőtt gyerekkel nem tudsz mit kezdeni magaddal, az nem a fiatalon történt gyerekvállalás, hanem a rossz párválasztás következménye. Szomorú, ha most nem tudsz mit csinálni kettesben a férjeddel.

"Én megbántam, hogy fiatalon lekötöttem az egész életemet, ja és nem utána pár évvel bántam meg, hanem 40 éves korom után."

Nem teljesen értem. Ha 20 és 30 évesen szültél és az neked akkor úgy jó volt, akkor mit bántál meg 40 éves korod után? 40 után is lehet élni, csinálni bármit, amit szeretnél, felnőtt gyereked is van már, tehát ez is "letudva".

Értem egyébként az aggodalmat, de tényleg ne akard a lányodra erőltetni a saját elképzelésedet. Ő egy másik ember, más gondolatokkal, más életcéllal, nem feltétlenül az a jó neked is, ami neked. Ha hibázik, akkor azért ő maga vállalja a felelősséget. És az is lehet, hogy jól alakul az élete.