24 éves egyetemista lány vagyok, és még mindig anyukámékkal kell élnem. Ez konfliktusokat szül. Leírná a véleményét, aki átérzi ezt a helyzetet?

1 évet még ki lehet bírni, vizsgaidőszakban nem kötelező otthon ülni, létezik könyvtár, ahol zárásig nyugiban tanulhatsz. Ez csak egy példa. Otthon végezd el a házimunkát, aztán menj el jó időben parkba, kávézóba, csoporttárshoz, baráthoz, barátnőhöz tanulni vagy csak ellenni, nem kel lotthon ülni. Ha látja anyád, hogy a házimunka kész van, akkor is nagy eséllyel fog találni valamit, annak alapján, amit írtál, de el kell engedni a füled mellett. Vagy újíts be egy pasit és költözz hozzá.

Csak az hoz majd enyhülést, ha lesz munkád. Nehéz ez a szülőknek is, neked is, de azt az 1 évet már ki kell húznod. Sok sikert, átérzem a problémád!

albérlet... nagyon sok helyre keresnek 1-1 lakótársat maguk mellé :)

Ugyanez, csak engem dolgozni küldenek egy nehéz szak mellett. Ott élek ahol az egyetem van, így bejárok órára, otthon tanulok. Mindig jönnek azzal, hogy váltsak levelezőre, és járjak el dolgozni, mert már illő lenne munkába állni. Nem vagyunk szegények, mindenre telik amire szükség van, itthon megcsinálok mindent, de tényleg eljön az az idő amikor már nem egészséges a szülővel élni. Én osztatlan képzésben tanulok, 21 évesen kezdtem szóval van még. Itthon is rengeteg a konfliktus, nem tudom mi volna a megoldás. Albérletre nem kapnék pénzt, mondván minek ha itthon is lakhatok, de a fejemhez vannak vágva a jegyzet-bérlet és társai dolgok, hogy miért nem finanszírozom magamnak, hisz már nagy vagyok, keressek pénzt. Jól tanulok, nem bulizok, éjszakákon át is csak tanulok, fogalmam sincs mi a megoldás.

Arról nem te tehetsz, hogy faxkalapok az őseid és semmi nem jó nekik. Fogcsikorgatva kihúzod, amíg lehet, aztán átköltözöl az ország másik felébe. Jobb lesz úgy mindenkinek, de főleg a te nyugalmadnak.

Van olyan 30 éves pasi ismerősöm, aki most kezdett el nappali tagozaton suliba járni. Elsős! Szüleivel él és tartatja el magát, mert nappali mellett nem nagyon lehet dolgozni, na az a gáz. A te szüleid inkább örülnének, hogy még otthon is segítesz.

Felettem lakik egy asszony. Gimiből vette ki a lányát és zavarta el dolgozni. A fiát detto. Egyik sem látogatja. Gyakorlatilag egy megkeseredett, magányos asszony. Az utcán is úgy megy, hogy csak néz előre és menetel. Ráköszönök, akkor köszön, de nem néz rám, csak maga elé.

Velem is itthon él a 25 éves fiam. Egy féléve van hátra még. Csak a tanulmányaira kell koncentrálnia, én mindent megcsinálok. Mifelénk diákmunka kevés akad, tanítványokat szokott vállalni. Bennünket ez nem zavar, sok társa szülőkkel lakik.