Nem ez lenne a diákmunka lényege?

Igen, az a diákmunka lényege, hogyha a gyereknek valami extrább igénye van, amire tökéletes példa ez a sampon, akkor azt a saját pénzéből fedezi. Sem a diákmunkán megkeresett pénz, sem a zsebpénz beosztását nem szabadna szülőnek véleményezni. Tök mindegy, a szülő mennyiből él, a gyerek így tanulja meg a pénz értékét. Akár a saját kárán.

Undorító ez a bűntudat keltő magatartás, hogy bár nem kell a gyerek pénze, de azért meg akarom mondani, mire költse vagy ne költse. És akkor azt hiszik, ezzel jót tesznek. Épp ellenkező hatást érik el.

Amúgy ez nálunk is rendszeresen probléma. Még most is, hogy egyetemistaként nagyobb részt diákmunkából és ösztöndíjból élek. A szüleim nem kérnek pénzt, ha otthon lakom mondjuk nyáron, évközben meg anyagilag támogatnak(picit több, mint a kolidíjjal, de az se lenne muszáj), amíg a koliban vagyok.

Ha veszek valami drága cuccot, akkor a szemre van hányva. Pedig én kerestem meg a rávalót, nem várják, hogy szálljak be a közösbe, nem akarják a tanév közbeni tánogatásom beszüntetni, akkor is elutalják a pénzt, ha kérem, hogy NE. Csak ne vegyék drága dolgokat, mert csak. "Nem fér bele nekik." Holott az én pénzem, nem tartanak rá igényt.

Én igazából elengedem a fülem mellett, mert nem tennék tönkre a cuccaimat. Meg kamuzok az árról, a reális kereteken belül, de sokszor az se elég a békéhez...

16 évesen az első diákmunkás fizum kb 30.000 Ft volt. Egy tornacipőt és egy pulcsit vettem abból a pénzből. Kellettek nekem mint egy falat kenyér... Mai fejjel már 5.000 Ft felett nem veszek ilyesmiket. De akkor nyilván nekem is jó érzés volt a tudat, hogy azt én kerestem meg. 😄

27N