Jogosan vagyok ideges ilyenkor, vagy én reagálom túl?
Bármilyen egyéni problémám van, az anyám úgy kezeli, mintha az Ő problémája lenne. Oké, tök jó, aggódik, de egy idő után már rettentően frusztráló.
pl.: 1, találtam diákmunkát, 50kmt kell utaznom és azt mondta, hogy "jajj, most akkor korán kell kelnem" (19 éves vagyok.. :D). Hiába mondom neki, hogy ez az én problémám, és nem kell felkelnie emiatt, mert 19 évesen eltudok készülni..
2, Az életem jelentős részét az edzés teszi ki (konditermi súlyzós edzés) és folyamatosan azzal jön, hogy később erre úgy sem lesz időm. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy az edzésre tudok időt szánni. 4 órakor kelek iskola időben (messze van a suli), 2ig ott vagyok, edzek, hazamegyek, és 5-6 órára érek haza úgy, hogy 7-8 órakor már aludnom kell, hogy emberi állapotban tudjak felkelni 4 órakor.. Ő ezt sem hitte el, hogy nekem ez menni fog, és lám, sikerült.
Ugyanez van a diákmunkával most. "Nem lesz időd edzeni, mikor fogsz hazaérni, este 8 órára? És azt látom, hogy az Ő problémájának kezeli azt, hogy én akár este 8 órára érek haza az edzés miatt. Neki nem teljesen mindegy, hogy mikor érek haza? Ez az én problémám, nem az övé. (8 órás munkaidő, egyáltalán nem 8 órára érnék haza egyébként.. Legkésőbb 5-re itthon vagyok)
Azt érzem, hogy semmi szabad teret nem kapok. Próbálnék önállósodni, de lehetetlennek érzem, mert mindenbe köze van..
Én reagálom túl ezt?
Debilizálni szeretne. Nem tud leválni, elfogadni, hogy szabad, önálló vagy. Becsomagolja a passzív-agressziót abba, hogy csak jót akar.
Nem reagálod túl. Átlag, diszfunkcionalis család vagytok. "Csinálj amit szeretnél, de úgy hogy nekem legyen jó, ne neked" mentalitású, érzelmileg elérhetetlen anyuka. És apukát akkor még nem is "ismerjük".
#1
Muszáj közhelyeket behányni és okoskodni?
#7
Így gondolom én is, de szerintem te homoszexuális vagy, ez engem kicsit se zavar.
Egyrészt, szerintem minden szülőknek nehéz elfogadnia es megélnie, hogy felnő a gyereke.
Van tesód? Jó a szüleid kapcsolata?
Anyukádnak vannak barátai, hobbija?
Ha nincs tesód, nem jó a kapcsolatuk vagy egyedül van anyukàd, estleg a többire is nem a válasz, ha nem is érthető, hogy miért viselkedik így, de van kiindulópontod, hogy mi állhat a viselkedése hátterében.
Te vagy a gyerek, ezeket nem is neked kell megoldanod, csak a mihez tartás végett, jó ha tudod.
Másrészt pedig szerintem valamikor nyugodtan beszélj vele, hogy több térre van szükséged, most szakadsz le a szülőkről, önnàllósodsz. Ha valami esetleg nem fog sikerülni, vagy túl sokat vállalsz, akkor majd jobban megismered a határaid és kész.
Ha ez a beszélgetés màr megtörtént és így viselkedik, akkor az màr egy másik probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!