Szerintetek ez normális dolog?

Az hogy pénzt kér a gyerekektől az el nem végzett házimunkára nem normális. Elég szegényes gyermeknevelési eszköztára lehet, ha azt gondolja a pénzzel lehet csak megfogni egy gyereket. Mondjuk én inkább vagyok a motiváció mintsem a demotiváció híve.

A zsebpénz minden család egyéni döntése. Gyerekként én sem kaptam, DE ha kértem pénzt adtak. Tudták, hogy megyünk haverokkal moziba, barátnőmmel fagyizni, venni akarok új cipőt stb. Ha kinyitottam a számat akkor normális keretek között kaptam pénzt. Más meg azt mondja a gyerekének hogy itt van x ezer, ossza be. Ő pont az, aki nem ad.

A gyereknek az iskola a teljes állása. Ő ott tölt napi 8 órát és "túlórázik" a tanulással, házi írással. Az apja se örülne, ha a 2 hetes nyaralásán pluszba be kéne állnia xy helyre minimálbérért. Na a gyerektől pont ezt várja el. Jó, ha a fiatal magától megy dolgozni, mert érez magában annyi energiát. De ha nem az se tragédia, hiszen neki gyerekként nem a pénzkeresés kéne hogy legyen a prioritás.

Összefoglalva: az apjuk egy idióta.

Az értékítéletek az ilyen helyzetekben változhatnak, és a "normális" megítélése kulturális, családi és egyéni szempontoktól függ. Az alábbiakban általános gondolatokat osztok meg, de fontos megérteni, hogy minden család más és más lehetőségekkel és szemlélettel rendelkezik.

Az, hogy egy szülő pénzt kér a tizenéves gyermekeitől házimunkáért vagy más teendőkért, nem feltétlenül rendkívüli vagy érthetetlen döntés. Az ilyen gyakorlatok segíthetnek a felelősség és pénzügyi tudatosság kialakításában a gyermekekben. A gyerekeknek valóságosnak kell érezniük a pénz értékét, és megtanulni, hogy a pénzszerzés és a munkavégzés összefüggésben vannak.

Azonban az is fontos, hogy ez az eljárás arányos legyen, és vegye figyelembe a gyermekek életkorát, tanulmányi és egyéb kötelezettségeit. Az iskolába járás és a tanulás prioritás kell legyen a tizenévesek életében. Ha az elvárások túlzottnak vagy igazságtalannak tűnnek, akkor érdemes megfontolni a helyzetet és a gyermekek érzelmeit.

Az is érdemes megvizsgálni, hogy a szülők miért választották ezt a megközelítést. Lehet, hogy próbálnak megtanítani valamilyen fontos értéket vagy életre szóló leckét a gyermekeiknek.

Összességében tehát nincs egyetlen "normális" válasz, mivel minden család más körülmények között él és más prioritásokkal rendelkezik. Fontos, hogy a szülők és a gyermekek közötti kommunikáció megmaradjon, és ha bármelyik fél aggódik vagy feszültséget érez, érdemes nyíltan beszélni a helyzetről, és együtt találni egy elfogadható megoldást.