Normális dolog, hogy azért ki akarnak vágni itthonról, mert nem tetszik nekik a hobbim?
Egyetemen tanulok, jövőre végzek. Gyakornokként dolgozom, de a fizetésem nem elég ahhoz, hogy kényelmesen kijöjjek belőle egy budapesti albérletben, ezért még otthon lakom. A szüleimnek ez természetes, sose volt gondjuk ezzel.
A hobbimmal viszont annál inkább. Imádok túrázni, rendszeresen veszek részt teljesítménytúrákon. Már ezt is utálják, mert szerintük balesetveszélyes, mert anyukám egyszer a Rám-szakadékban törte el a bokáját. Én pedig télen is megyek mindenfelé túrázni ugyanúgy.
Most életemben először mennék magashegységbe, és olyan szakaszon mennék fel, ahol láncok vannak. Erről ők hallani sem akarnak. Először csak morogtak, de most, hogy már tényleg indulnék, kifakadtak, hogy ha ezt meg merem lépni, akkor az összes cuccom az ajtó előtt lesz, amikor hazajövök, és soha többé nem akarnak látni.
Azzal semmi bajuk, hogy egyszer az öcsém mászott ilyen hegyet, mert ő fiú. Ez is zavar, hogy ilyet mondanak.
Pedig eredetileg nem vagyok annyira rossz család, bizalmi viszonyban vagyunk, sok közös programunk van, stb.
Komolyan gondolhatják, hogy emiatt szakadna ennek vége, és tagadnak ki?
Te ismered őket, de szerintem csak mondják, hátha így meghőkölsz.
Tényleg veszélyes hobbit választottál, amivel nincs baj, amég nem egyedül, palack nélkül szeretnél Himaláját mászni.
Csak féltenek, de nem gondolom, hogy tényleg kiraknának e miatt.
Szerintem ülj le és mond el nekik milyen biztonsági óvintézkedéseket tesztek a bajokat megelőzvén.
Nem, nem normális. Ez csak erőfitogtatás. Ha valóban ennyire aggódnak, akkor törődnek veled. Ha törődnek veled, fontos vagy nekik. Ha fontos vagy nekik, szeretnek. Ha szeretnek, akkor nem fognak lapátra tenni ez miatt.
Az persze más kérdés, hogy milyen irgalmatlanul rosszul kezelik ezt a helyzetet. Felnőtt ember vagy, semmi közük hozzá, mit csinálsz szabadidődben. Főleg addig, ameddig ez nincs kedvezőtlen hatással senkire a környezetedben.
Nyilván, ha az lenne a hobbid, hogy a lakásukban alligátorokat gyűjtesz, akkor jogos lenne a felháborodásuk. Így nem az.
Kíváncsi lennék, mit szólnának, ha azt mondanád, lelépsz és többé nem vagy hajlandó látni őket, mert a kanapéról ülve nézik a TV-t. Vagy átszoknak arra, hogy székről nézik, vagy viszontlátásra... (vagy képzelj ide bármi más egyéb abszurd baromságot).
Egy szülőnek kutya kötelessége feltétel nélkül szeretni a gyerekét. Olyan nincs, hogy "csak akkor szeretlek, ha azt csinálod, amit én mondok".
Csodálatos mentális problémák egész sorát tudja okozni ez a hozzáállás.
Sajnálom, hogy így próbálnak Téged manipulálni :(
Ha tudod hogy ennyire nem szeretik, miért kell részletezni hogy milyen helyre mész túrázni?
Elképzelésem sincs anyád hogy lehetett ekkora balek. A Rám szakadékot gyerekekkel szoktuk látogatni. Annál még az erdő is meredekebb anyuméknál ahova csak gombázni járunk
Én felhoznám példának a 16 éves kiscsajt,aki körbe vitorlázta a Földet egyedül és túlélte. Őt teljes mértékben támogatta a családja
Nem ismerem a szüleidet,de szerintem csak mondják,hogy kiraknak.
"Egy szülőnek kutya kötelessége feltétel nélkül szeretni a gyerekét."
Ez téves. Nincs ilyen kötelessége. Nyilván az a jó, ha így van, de van ám olyan is, hogy nem szereti, sőt olyan is, hogy reális, vagy irreális elvárásokkal van felé
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!