Meddig támogatnátok a gyereketeket a továbbtanulás során? Orvosi elkezdése?

Párom lányát felvették az orvosira, Szegedre, ez tegnap derült ki (bár a pontjai alapján várható volt).

Örülök neki, viszont az öröm nem felhőtlen...

27 éves, mióta leérettségizett, mindig kitalált magának valamit, hogy éppen mit szeretne csinálni, tanulni. Van már egy Bsc-je, azon kívül még másik 3 szakot is elkezdett, mellettük tanult mást is OKJ-n. Volt Erasmuson is, olyankor jöttek a "külföldre költözöm" tervek.

Okos amúgy, a magyaron kívül még három nyelven beszél, de dolgozni nem akar... A szülei támogatják, amivel az a gond nálunk, hogy a férjem a közös életünk elől veszi el a pénzt rá. Dolgozom én is, ő is, de ő a fizetése több, mint felét utalja el a lányának egy hónapban.

Eddig az volt, hogy jövőre diplomázik a mesterképzésen, utána már nem fogja támogatni ennyire, ezt meg is mondta neki és tudja a lánya is.

Aztán júniusban benyögte, hogy ja, amúgy ő jelentkezett még februárban az orvosira, dehát anyagi támogatás nélkül nem tudná elkezdeni, amellett aztán végképp nem fog tudni dolgozni. Kérdeztem, hogyha ez a terv, miért kezdte el ezt a mesterképzést, amit most csinál, mire mondta, hogy azért, mert nem akart unatkozni, ennyi idősen már illik valamit kezdenie magával, nem csak a két érettségire tanulni...

Én azt érzem, hogy neki ez csak újabb pár év, mikor takarózhat valamivel, hogy éppen miért nem dolgozik. Megvan még az összes támogatott félév neki, mert amiket elkezdett, mind önköltséges képzések voltak.

6 év alaphangon a képzés, ha belegondolok, hogy akkor itthon 6 évig még heti vitatéma lesz a pénz, legszívesebben elsírnám magam.

Őt is értem valahol, hiszen munkanélküliként olyan életszínvonalon élhet, mint rengetegen úgy sem, hogy az egész életüket végigdolgozzák.

Szeretnék beszélni erről a férjemmel, hogy valamennyire vegyen vissza a támogatásból, legalább úgy, hogy itthonra is maradjon, mi is tudjunk egyről a kettőre jutni, beleférjen néha egy kis extra is, mint pl. nyaralás. De közben a "gonosz mostoha" szerepére nem vágyom...