Van itt más is, akit nem támogatnak a szülei a továbbtanulásban?

Az én esetemben ez inkább az anyámra igaz.

Kezdjük ott, hogy mindig is utált és éreztette velem, hogy sose lehetek elég jó neki, ennek az egyik oka a szerinte "undorító személyiségem". Ez kb. annyit tesz, hogy mindig is eléggé magamnak való, szótlan, visszahúzódó ember voltam és már gyerekként is nagyon introvertált voltam, sose volt 1-2 embernél több barátom és szabadidőmben az iskolában is inkább olvastam, minthogy a többiekkel ordibáljak, amíg a tanár vissza nem jött a terembe. Ahogy idősödtem, egyre több bántó beszólást kaptam emiatt tőle, mostanában már napi szinten mondogatja, hogy szégyent hozok rá, mert nem járok el sehova, a munkatársai meg barátnői gyerekei bezzeg mindig buliznak. Még amiatt is beszól, hogy nem szeretem az alkohol ízét és sosem iszok alkoholos italokat, olyankor is mindig rákezdi, hogy "bezzeg XY gyereke...", meg mondogatja, hogy márpedig meg KELL szoknom az ízét, különben ki fognak nézni a társaságokból, hogy nem iszok "normális italt", csak rostost meg vizet :D

A lényeg, hogy középiskolás koromban volt pár osztálytársam, akik eléggé utáltak épp az imént leírt tulajdonságaim miatt, és az érettségi szóbelijén úgy jöttem haza, hogy a sírás határán voltam, mert amikor vártunk a bizonyítványosztásra, ez a pár osztálytársam megint elkezdett beszólogatni, meg az egyikük utánozta, ahogy szerinte járok meg beszélek és ezen röhögtek kb. egy óra hosszáig, ill. pár másik osztálytársunk is látta és közülük is nevettek ezen. Amikor hazajöttem, apám látta rajtam, hogy valami baj van és elmeséltem neki és elkezdett nyugtatgatni, hogy ne foglalkozzak velük, mostmár úgyse kell velük találkoznom (sajnos de, kellett...de mindegy) és hozzátette, hogy "Ne izgulj, kicsikém, ha elmész egyetemre, ott már nem lesznek ilyen kis nyomorékok az osztályodban". Erre anyámnál elpattant valami és elkezdett ordibálni velünk, hogy persze, majd én fogok egyetemre menni, ő aztán nem fogja fizetni nekem a tandíjat, meg amúgyse ilyen életképtelen kis valamik valók oda, mint én. Utána 2 évig technikusin voltam és közben folyamatosan kaptam tőle ilyen beszólásokat, illetve egyszer apámnak meséltem, hogy az egyik osztálytársam (aki egyben az egyik gimis osztálytársam, és egyben utálom is volt) orvosira akar menni, amikor mindig is 2-es tanuló volt, meg szerintem az érettségije is 2es-3as lett, mire anyám megint leállt veszekedni velem, hogy most röhögök rajta, pedig ő életképesebb, normálisabb, mint én és majd figyeljem meg, ő lesz a főnököm, ha elmegyek dolgozni.

Aztán eljöttem ugye egyetemre (államilag támogatott szakra mellesleg) és kb. az első 1-2 hétben úgy tűnt, örült nekem, aztán megint beszólogatott. Pl. egyszer egy tanár mondta órán, hogy jövő héten nem tart órát, mert valami dolga lesz, de nem küldött róla semmi üzenetet, én meg nem írtam fel, mert úgy voltam vele, hogy felejteném el, hogy nem kell órára jönni? És így végül elfelejtettem és csak erre az egy órára beutaztam a suliba, majd mikor beléptem a tök üres előadóba, akkor esett le, hogy fölöslegesen jöttem be. És amikor anyám ezt megtudta, egyből olyanokat mondott, hogy ebből is látszik, hogy nem egyetemre való vagyok. Meg kb. heti szinten kapok tőle olyanokat, hogy úgyis ki fogok bukni, az én fajtám az elsők között bukik ki mindig, stb. A vizsgaidőszak kezdeténél már azt is megkaptam tőle, hogy amúgy egy lusta here vagyok, amiért nem dolgoztam az első félévben suli mellett, bezzeg az ő munkatársainak meg nem tudom kicsodáinak a gyerekei egyetemre járnak és amellett, hogy minden órára bejárnak tisztességesen, főállásban dolgoznak is, meg amellett még háztartást is vezetnek és eltartják magukat. Mellesleg azért nem dolgoztam, mert az állandó beszólogatásai mellett féltem, hogy tényleg az elsők között leszek, akik kibuknak, ezért bejártam még az elméleti órákra is, amikre amúgy nem lett volna kötelező, meg még lett is volna kitől elkérnem az anyagokat. De attól féltem, ha nem járok be, nehezebb lesz megtanulnom más jegyzetéből a dolgokat, stb., szóval végül inkább bejártam minden órára a biztonság kedvéért, volt olyan nap, amikor reggel 8-tól este 7-ig is bent voltam..És szerinte még ezután FŐÁLLÁSBAN dolgoznom kellett volna valahol.

Van más is rajtam kívül, akinek ilyen legalább az egyik szülője? Ti hogy bírjátok ki?