Most így apám átvert, bajban hagyott vagy csak én érzem így? Részletek lejjebb.
32 éves nö vagyok. Elváltam. Két lányommal, 11 és 13 évesek, apámmal élek, az ö családi házában. Apám 58 éves. 12 éve özvegy. A ház 5 szobás, 2 fürdöszobás, 2 szintes. Anya halála után 50-50 %-ban lettünk tulajdonosok, apának haszonélvezete van az egészen.
6 éve elváltam, akkor hazaköltöztem. Mindenkinek jó volt. Hely van böven, apa sincs egyedül, közösen fizetünk mindent, én viszem a háztartást, cserébe apa vigyáz a lányokra, ha iskola szünet van. Ö már nyugdíjas. Katona volt.
Tavaly megismerkedett egy amerikai-magyar kettös állampolgár növel.
A nö 43 éves, elvált, gyereke nincs. A váláskor rengeteg pénzt kapott a férjétöl, akivel közös cégük volt. A volt férje kifizette öt a cégböl, így lett egy csomó pénze. Van egy lakása Magyarországon és Kaliforniában is.
Ez a dolog apa és a nö között állítólag komoly. Nem élnek együtt, de rengeteget utaznak, kirándulnak, apa több estét is ott alszik nála.
Ilyenkor mindig csak este megy el, amikor én már hazaértem a munkából, 5 után. Addig ö van a lányokkal.
Most viszont azt találta ki, hogy a barátnöje elutazik egész nyárra Amerikába, és ö is megy vele. Csináltatott útlevelet, megvették a jegyeket és valamiféle beutazási engedélyt is kért, amivel 3 hónapot maradhat. Szeptember 16-án jönne vissza.
És mindezt így tegnap elmondta. Köpni-nyelni nem tudtam. Én dolgozok. Kire hagyjam a lányokat?
Amikor ezt megkérdeztem, megvonta a vállát és azt mondta, van a lányoknak apjuk, van másik nagyszülöjük, vihetem öket táborba, napközibe vagy vegyek ki szazbadságot. Évek óta segít, most oldjam meg egyedül.
Tökre kivagyok. Szerintetek is kitolt velem? Úgy érzem, hátba támadott. Kinek van igaza?
Kérdező, az a te bajod igazából, hogy az együttélés alatt teljesen visszahelyezted magad gyerek szerepbe. Olyan vagy mint egy kiskamasz, aki féltékeny miután apunak új nője lett és kevesebb figyelmet kap.
Ez nem is a gyerekek felügyeletéről szól, igaz?
Nem várhatod el tőle, hogy nektek szenteli az életét, nem a férjed, a gyerekek apja, "csak" nagypapa, nem feladata élete végéig pesztrálni benneteket.
Ettől még szeret, de neki is egy élete van és nem vénember még.
Technikailag még közös gyerekük is születhet, bár valószínű, nem erre gyúrnak.
Elhiszem, hogy fáj, hogy"kirepül" a férfi a családból. Kicsit olyan ez mint egy válás, de próbálj meg örülni a boldogságának.
Képzelj el egy fordított helyzetet.
Jön a herceg fehér lovon, szeret, imád, vállalja a gyerekeket, anyagilag is stabil. Hív, hogy költözzetek hozzá.
Apád meg kiveri a palávert, hogy ti így vagytok egy család, szégyelld magad, ha a boldog új életet választod... hogy esne?
"Igazából nem most szólt, csak most lett biztos. Korábban mondta, de nem hittem el."
Jézusom... és még van képed olyat kérdezni, hogy "Most így apám átvert?"
"Mi igy voltunk egy család" - mert szerinted most már nem vagytok egy család, vagy mi??
Egy igazi családban a családtagok örülnek egymas boldogságanak, csak szólok. A "család" definíciója nem az, hogy "dolgozzon nekem ingyen örökre, mert ha nem, akkor nem is tekintem családtagnak". Szedd már össze magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!