Elfogadjam-e az apám pénzét, ha a diplomám múlik rajta? (Részletek lent. )

Ő az apukád, kicsit sem volt szép tőle lelépni hosszú évekkel ezelőtt és egyszercsak kitalálni, hogy itt vagyok, és szeretnélek benneteket megismerni.

De! ha már ő jelentkezett és ő ajánlotta fel a segítségét azt hiszem, hogy itt a remek alkalom, hogy kicsit kárpótoljon benneteket az elszalasztott évekért. A múlton már úgysem lehet változtatni, de lehet hogy a jővőben tényleg szeretne segíteni benneteket.

Én a helyedben beszélnék vele, annyit mindenképpen megér a dolog, és ha nem teszik a hozzáállása még mindig kereshetsz más megoldást

1. Azt nem tudhatod, hogy mi volt akkor, amikor elhagyta apukád anyukádat - mivel te nem voltál jelen, ezért csak az egyik oldal véleményét ismered.

2. Az, hogy anyukád ennyire nem akarta, hogy megismerd öt, arra mutat, hogy igencsak ellenséges vele szemben - és valószinüleg igy volt korábban is.

3. Lehet, hogy apukád éppen azért nem jelentkezett korábban, mert nem akarta, hogy gyülölködés legyen körülötted emiatt.

4. Ha ö felajánlotta, hogy segit, akkor miért ne fogadnád el? Még jogilag is járna neked támogatás töle, ha önként adja, akkor méginkább igénybe veheted.

5. Neked is jobb, ha könnyebben és hamarébb eléred a célodat, mintha rosszul értelmezett büszkeségböl nem fogadod el, amit kapnál és emiatt esetleg elvesztesz mindent, amit eddig elértél.

Én kérnék, elfogadnám. Végső soron természetes, hogy a gyerek elfogad a szülőktől. Ami a szüleid között történt, az nem a te dolgod. Sajnálatos, hogy nem tudták jobban kezelni a helyzetet, aminek te is kárát szenvedted, ám ez nem a te hibád. Most már változtatni sem lehet rajta. Ha viszont büszkeségből, keserűségből, vagy bármilyen más negatív érzelemtől befolyásolva hagyod, hogy a jövőtök is rossz legyen, az már a te felelősséged is. Azon még lehet változtatni.

Én adnék egy esélyt apámnak, bizonyítsa be, hogy nem csak üres szavak, amiket mondott, hanem tényleg segíthet ha akar. Ezzel kap egy lehetőséget ő is, hogy szerethessen téged. Visszaadni pedig nem kell neki, hacsak nem kölcsönbe adja. Az élet rendje nem az, hogy amit kapunk a szüleinktől, azt vissza kell adni, hanem az, hogy tovább kell adni a mi gyerekeinknek. Így tehát nem leszel adósa apádnak ettől. (Kivéve, ha jogilag kölcsönként adná a pénzt. Azon már inkább elgondolkodnék, bár ha kamat nélkül adja, az még mindig jó cselekedet a semmihez képest.)

Elvi problémám nem lenne ezzel, a nagy kérdés, hogy mit szól hozzá édesanyád? Mennyire bántja ez őt? Te mennyire akarsz hozzá hűséges lenni lélekben? Akár az életed, jövőd, karriered árán is? (Mert van ilyen, nem is ritka.) Felvetődik az is, mennyire kell neki erről tudnia? Felnőtt ember vagy, egy nehéz döntés előtt. Dönts megfontoltan!