Mit tegyek, ha a szüleim azt szeretnék, ha csak tanár lennék? (többi lenn)

Gyermekkorom óta mondogatják, hogy milyen jó tanár lennék (nagyon zárkózottan), ha pedig kikérem magamnak, elkezdik, hogy mégis milyen más szakmám lehetne nyelvszakkal... Néha meg azt mondogatják, hogy amikor kicsi voltam, milyen boldogok voltak szegényen. Bizonyára arra próbálnak rábeszélni, hogy tanári fizetésből is lehetne boldogan élni. Nyilván, aki a szegénységbe született bele eleve... (Én boldogtalan lennék nyaralás, szép holmik vagy éttermezgetés, stb nélkül.) Igen, választottam szakot és elképzelésem is van munkával kapcsolatban, de fáj, hogy nem akarják, hogy legyek sikeres és boldog. Nekik a nyelvszakkal csak tanár lehetek, a magántanárok pedig vagyonokat keresnek :D :D Introvertáltságot leszámítva sosem érdekelt, nem szeretek gyerkeekkel lenni, a fizetés nulla, a gyerekek idegesítőek, a tanítás betanított szellemi robotmunka.

Szerintetek a saját vágyaikat akarják megvalósítani rajtam? Vagy csak az ő korukban elismert szakma volt és a hasonló korú ismerősöknek akarnak büszkélkedni? Azt nem értik, hogy HR manager vagy copywriter...

Ha a választott szakmámban boldog leszek, talán elfogadják a döntésemet? Vagy ma arra bíztatom őket, hogy adjanak magánórákat nyugdíj után reál tárgyakból (ilyen területen dolgoznak)? Akkor talán kiélhetik a vágyálmukat. Bocsánat, ha hosszú!