Mi lehet az oka annak, ha valaki nagyon szeretett volna gyereket, de mégis megbánta?

A 10-es válaszolónak NAGYON igaza van. Több diplomás, vezető pozicióban dolgozó nő vagyok. Imádok olvasni, minden érdekel, amit a világból láthatok. Mindenki azt szajkózza ugye, hogy a gyerek a szülő tükre, mutass példát, stb. Ehhez képest van egy 16 éves lányom, folyamatosan bukásra áll, semmi se érdekli, egy könyvet se olvasott még el soha, utál tanulni és kinevet, ha arról sztorizok, hogy milyen jó könyvet olvastam például. "Fuh anya, nagyon cringe vagy, menj már innen."

Szerettem volna, ha ő is diplomás lesz, vagy csak egy világpolgár, helyette nyomja a tiktokot, instagramot és sz@rik a világra. Én meg hallgathatom mindenkitől, hogy mit rontottam el és mindenki szerint ez az én hibám.

Amúgy az egész anyaság ilyen. Beleteszel minden energiát, de folyton elrontasz valamit, a többi ember meg mindenbe beleszól, mintha a gyereked közjószág lenne.

Írhatnék még ezer oldalt erről a témáról, de nem akarok jobban belemenni. Nehéz.

Mert nem kapnak reális képet a témáról.

Megnézel egy pl reklámot, ott azt ecsetelik, milyen buli a gyerekvállalás, a kisgyerekek cukik, nevetősek, alszanak, vidámak, mennyi-mennyi örömet okoznak, sohasem problémás egyik sem, ha mégis, egy jó pelenka már elég, hogy átaludja az ájszakát.

A dackorszakot meg sem említik, mintha az nemlétezne, holott kemény időszak a szülőnek, aztán a kamaszkor a másik, arról is megfeledkeznek - sőr, mindenről!, ami nehézséget okoz, ehelyett lefestenek egy képet "a tökéletes gyerekről".

A valóság meg ezzel szemben:

- kezdődhet egy szar terhességgel, nehéz szüléssel - ez már jó alap

- nem alvás éveken át, vagy a hasfájós gyerek 0-24 üvölt, míg ki nem növi

- dackorszak, amikor a gyerek mindenen és bármit elkezd visítani, folyamat feszegeti a határokat, ami alaposan felőrli az idegeket

- vagy akár komolyabb dolgok: sérült gyerek, aki próbára teszi a családot, sőt, legtöbbször szét is mennek a házaspárok (bocs, a pasas kilép a dologból)

- ikerbabák elsőre (egyel is nehéz, nem még kettővel)

...

És még kismillió oka van, hogy egy olyan nő-ffi is megbánja a gyerek dolgot, aki akart amúgy gyereket.

Az oka annyi, hogy él a fejében egy romantikus rózsaszín maszlag a gyerekvállalásról, a valóság meg teljesen más.

#11 Azért emiatt kérlek ne éreztesd vele, hogy az ő létezése egy hiba. Velem ugyanis ezt tették, bár egyikőjüknek sincs diplomája, de tőlem elvárták.

Amúgy még változhat a gyereked. Én 24 éves koromig utáltam olvasni, mert mindenki csak a regényeket tolta, ami engem nem köt le, de rájöttem, hogy van olyan könyv típus, amit szeretek és ma az olvasás az egyik hobbim. Utáltam tanulni, nem is ment, egyrészt a nyomás miatt, másrészt meg mert f.aszságokat tanulunk úgy 5. osztálytól kezdve érettségiig. Nem is érdekes, nem is ezt kéne nyomatni, inkább az életre tanítani. De azért leérettségiztem és nem is rossz eredménnyel. Nem mentem egyetemre, de most megértem rá és így 28 évesen kezdem szeptembertől.

17

Nem éreztetem vele, szeretem őt így ahogy van nyilván, diplomát se várok tőle. De ő érettségizni se akar. Na mindegy, ez a saját problémám. Sose vártam tőle, hogy ennyire elhivatott legyen, mint én, csak tudod azt állítják, hogy amilyen példát lát a gyerek otthon, azt viszi tovább. Én soha nem sminkelek, nincs műkörmöm, műhajam, semmi ilyen, tudományos területen dolgozom, a lányom meg körmös akar lenni és szerinte mindenki cringe, aki tanul. Nem értem.

"Szerettem volna, ha ő is diplomás lesz, vagy csak egy világpolgár, helyette nyomja a tiktokot, instagramot és sz@rik a világra "

Na de ez ilyen tipikus hülyeség, amiről írnak, hogy te már alapból elvárásokkal vállaltál gyereket, hogy milyen legyen, és akkor pont egy kamaszon kérnéd számon, mert nem olyan lett, amilyet akartál. Bmeg, azért, mert 16 évesen a tiktokot nyomja meg tojik a világra, még lehet majd később diplomás világpolgár akár.