Mi az, amit másképp csinálsz/csinálnál majd a gyerekeiddel, mint a szüleid?

Igazából én elégedett vagyok többnyire a nevelésükkel. De talán én a kezdetektől ki építenék a leendő gyerekemmel egy bizalmi viszonyt, hogy ne kelljen elnyomni a felgyülemlett érzéseket hanem meg tudjuk beszélni.

Sajnos én kisebb kamaszként nem tudtam beszélni a szüleimmel számomra fontosabb dolgokról. De hála égnek azóta fordult a kocka

A kaja körül kevesebb cirkuszt csinálok. Bár nehéz, mert a nonstop válogatást nehéz elviselni, de evészavart nem csinálunk. Kinövik.

Másban annyira nem, szerencsére nem voltam ütve vágva és semmi olyan nem történt velem, ami miatt ez ekkor stresszt okozna. Páromnál más a helyzet, nála előjönnek a traumák, bizonyos nevelési vonásainál látni a családi hatást mindkét irányba. Tehát valamiben hozzá a családi hülyeséget, más téren meg borzasztóan túlkompenzál.

Az itt kommentelők irományait olvasva is ezt látom: a következményes "ló másik oldala" mindenféle naiv elképzeléssel. Sajnos a valóság nehezebb, nincs idelis szülő, és a cukormázas mindent is átbeszélünk meg hagyom hibázni, az majd a gyakorlatban nem így fog kinézni. De a szándék jó.

Jöhetnek a kövek.

Habos-babos elgondolásaink nekünk is voltak. Aztán jött a valóság, hogy a gyerek amikor megszületik már eleve valamilyen, aztán dackorszak, ovi, iskola, kamaszkor mind rengeteg külső hatással.

Egy hiperszenzitív gyerek szülőjeként azt kell mondjam, baromira nem fekete-fehér ez sem.