Mennyit látogatjátok a szüleiteket, ha már külön éltek? Úgy érzem, a párom rengeteget megy, én ezt nem akarom

#20

Ez a baj, Kérdező, hogy ha nektek is családotok lesz, baromira nem fog beleférni még egy másik, 200 km-re lévő háztartást is ellátni. De ugyanúgy, ahogy most nem tudja megmondani a párod, hogy ez túl sok, minden bizonnyal akkor sem fogja tudni megmondani, aztán rámegy a család. Mármint az új.

A háztartást már most sem tudom, hogy viszitek így. Legalább egy mosás-teregetésre kéne otthon idő minden hétvégén.

Én alapvetően ismerek olyat, aki kb hasonlóan jár el, mint a te esetedben, annyi kivétellel, hogy ott nincs kényszer arra, hogy mind a két fél menjen. Apuka elmegy a családhoz, anyuka otthon marad és rendezi a dolgokat, viszi a háztartást. Fordított esetben a nő szüleivel ugyanez a helyzet. Ünnepek, névnap, születésnap megy mindenki, de egyébként semmi szükség nincs rá. Amennyiben a család ezt rosszul veszi, úgy nem veled, hanem velük van a baj. Előbb utóbb be kell ismerni, hogy a gyerek felnő és lesz neki is pont elég dolga.

Gyerek mellett meg, hogy mi lesz, így előre nehéz megmondani. Az általam ismert esetben azért megvolt az egyensúly, természetesen fontosabb volt a saját család már, mint a szülők stb (gondolok itt arra, hogy nem hagyunk otthon, vagy rángatunk egy beteg gyereket, nem a gyerekekkel töltött időből veszünk el). Persze, ha a szülő beteg vagy valami, akkor várhat a program, de lássuk be ez rendben van.

Szerintem próbáld meg megbeszélni vele ezt, mert folyamatos munka mellett, gyerek nélkül is megviselheti ez a magánéletetek.

Ha már most nem tudtok kommunikálni, nem mersz kiállni magadért, nem mered megbeszélni, mi lesz később?

Itt nem csak a látogatásokkal van a baj. Van egy párod, de nem tudsz vele beszélgetni? Idegenek segítsenek? Fú, nagyon sajnállak. Szomorú, hogy így élnek rengetegen. Az életükre a neten keresnek tanácsot.

Úgy latom, hogy a párod szülei még mindig kollégista gyerekként kezelik őt, aki igazából oda tartozik és állandó feladatai vannak, amint beteszi a lábát. A bűntudat keltés addig működik, amíg ő nem tud kettőtökre koncentrálni a szülei követelése helyett. Te ne hajolj meg az akaratuk előtt, a siránkozó hívásra meg lehet azt mondani, hogy mentek, amikor te végzel a házi munkával a saját otthonotokban. Ha ez vasárnap délelőtt, akkor bocs, nem fér bele.

Több házasságot láttam így tönkremenni, az első gyerek kiskorában sokall be az egyik szülő és pár év nyelés után válás a vége, mert az egyik szülőpár nem hajlandó elengedni a felnőtt gyerekét. Beszéljetek a pároddal, mert ez hosszú távon nem tartható végleges károk nélkül.

Az "ide-oda benézést" nullázzátok le, mondjátok meg, hogy kevés az idő, ha valaki szeretne veletek találkozni akkor amíg ott vagytok jöjjenek ők is oda.

A bevásárlást is csökkentsétek le kevesebb boltszámra, elhiszem, hogy nekik nem számít, hogy sok boltba kell elautózgatni, de az az autó nem magától megy. Az oda-vissza út költsége is elég húzós. Tényleg, mi lenne, ja költségcsökkentésre (vagy arra hogy rossz az autó) hivatkozva tömegközlekedéssel mennétek? Így a teendők zöme élből kuka lenne, nem kell annyit vezetni sem, szombaton szépen haza lehetne utazni.

Ez szerintem a család habitusán múlik. Nekem anya és apa szülei ugyanabban a városban laknak. Anya szüleinél teljesen vendégként vagyunk számontartva, és úgy kell könyörögni, hogy ebben-abban segíthessünk. (Most már majdnem 90 éves a nagyi.) Ha valami gond van, szakembert hívnak, ennyi.

Apa szüleinél meg az a norma, hogy a család férfi tagja a mindenes. Szóval amíg az édesapja élt, addig ő csinált mindent a házon. De mióta meghalt, azóta nekik az a normális, hogy apa megy oda (szintén) 200 km-ről, hogy befúrja a csavart. Mondjuk nem megy ezért 2 hetente, meg nem "ugráltatják" egész hétvégén, kábé kéthavonta megy és akkor egy délelőttöt csinálnak ilyesmiket. Nem követelőznek, normálisan intézik, meg ilyen mértékben persze apa is szívesen segít. De nagyon jól látszik a két család szokásai közötti különbség.

Szerintem beszéljetek erről. Ha nem tudjátok megbeszélni, akkor semmiképpen nem javaslom, hogy hosszú távra tervezzetek egymással. Lesznek még iylen problémák, és fontos, hogy meg tudjátok oldani. Ha meghallgatjátok egymás szempontjait, valószínűleg ki tudtok találni valamilyen megoldást, ami mindkettőtöknek elfogadható.

#13 vagyok. Átérzem a helyzetedet, ez pokolian fárasztó (és dögunalmas) lehet. Még havonta egyszer is sok lenne, de kéthetente... Brrrr... Sajnos a család már túlságosan megszokta ezt, és ha megpróbáltok ezen változtatni, biztos, hogy te leszel a rossz. Valahogy fokozatosan kellene leépíteni őket, egy-egy látogatást valamilyen indokkal (betegség, munka) kihagyni. Esetleg legközelebb nem autóval, hanem vonattal vagy busszal lemenni, így nem tudnának ide-oda küldözgetni. Egyébként neked nem kellene minden alkalommal menni, egy kapcsolatban nem vagyunk egymáshoz láncolva. Értem én, hogy nem akarsz vitát, de ez akkor is sok.

N

Szerintem nincs igazad és önző vagy. A te szüleid nem számítanak a te segítségedre, az ő szülei, nagyszülei igen. Nem csak azért megy az ember a családjához, hogy "programozzon", nem gyerekek vagytok, hogy annyiból álljon a kapcsolattartás, hogy kimazsolázzátok a jót, csinálni meg ne kelljen semmit.

Amellett egyetértek abban, hogy ha ez neked teher, akkor ne csináld. Vagy ne menj vagy szakíts. Egy dolgot ne tegyél: ne b*rmold szét a párod kapcsolatát a családjával, mert a 2 heti látogatás nem irreálisan sok, az meg, hogy segít is ilyenkor, nagyon szép tőle. (Azon lehet vitatkozni, hogy mennyi lenne az ideális ott töltött idő 1-1 alkalomkor, én sem lennék ott péntektől hétfőig, de egy éjszaka nálam beleférne, ha már annyit utazok.)