Anyukám itt ül mellettem és azt mondta hogy nem táncolok jól?? Mit tegyek? Ha nem támogat

A szülők nagyon sokszor félreértik az őszinteség szerepét és fel sem fogják, hogy milyen káros hatásuk lehet a gyerek fejlődésére. Persze pont ugyanezek a kíméletlen őszinteség párti szülők szoktak az elsők lenni, akik kikérik maguknak, amikor felvetődik, hogy talán nem ők a legjobb szülők a módszereik miatt. Mert amikor őket szembesítik a cselekedeteik hatásaival, akkor már valahogy sosem olyan lelkes hívei a kíméletlen őszinteségnek.

Minden szülőnek érdemes elolvasnia Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét - meg minden gyereknek is, miután felnőnek, hogy könnyebben túl tudják tenni magukat a szüleik egy csomó hatásán.

Nagyon sokan azzal vannak iszonyatosan nagy tévedésben, hogy azt hiszik, a tehetség velünk születetten vagy van, vagy nincs. Ami egyszerűen nem igaz.

Az emberi képességek rendkívül széles skálán mozognak és ezek csak nagyon kis részben előre behatároltak. Megfelelő képzéssel, gyakorlással, akár extrém mértékben is fejleszthetők a képességek. Viszont akinek egy kezdeti stádiumban elveszik a kedvét valamitől azzal, hogy "neked ez nem megy, ne erőltesd", azt tudat alatt is programozzák rá, hogy ő nem képes rá, nem elég jó. Ő pedig egyre inkább ebben a gondolkodásban reked és egyre inkább meg fog felelni ennek a tévképzetnek, egyre kevésbé gyakorol, egyre kevésbé figyel oda, egyre kevésbé tesz bármit azért, hogy javuljon, mert minek, úgyis megmondták, hogy nem viszi semmire.

Létezik veleszületett tehetség, ami a szerencséseknek megkönnyíti, hogy könnyebben, gyorsabban, többre vigyék másoknál. De akik a tehetségük mellé nem tanulnak, gyakorolnak, nem fejlesztik a tudásukat is a tehetség mellé, azok nagyon könnyen ellustulnak és semmire nem viszik később. Amíg a tehetségük kitart, addig kényelmesen ellébecolnak. Viszont akik akár tehetség mellé tanulva, akár tehetség nélkül, de szorgalommal és kitartással fejlesztik magukat, azok nagyon könnyen lehagyhatják a lusta tehetségeket. Így végső soron a legtöbb esetben egyedül a befektetett munka és tanulás számít. Akit érdekel és nagyon akarja, vagy van valamennyi tehetsége és mellé önfegyelme is, az többre viheti, mint akit nem érdekel, ezért nem akarja csinálni. De önmagában a tehetség csak egy túlértékelt kifejezés, amit még csak nem is jól használnak a legtöbben.

Nem kell a gyereknek azt hazudni, hogy jól megy, amikor nem, mert illúziókba ringatni sem érdemes. Viszont lehet dicsérni a kitartását, a lelkesedését, a befektetett munkáját akkor is, amikor nem megy neki elég jól. Ezek jutalmául el lehet vinni külön tanárhoz, hogy segítsen neki jobban csinálni, amitől tényleg jobban is fog menni - már persze, ha a tanár ért a munkájához és tényleg akar foglalkozni egy gyengébben teljesítő gyerek felzárkóztatásával is, nem csak a tehetségekkel számára is sokkal könnyebben elérhető siker érdekli.

Sajnos nagyon sok tanár és edző is van, akiket csak a siker érdekel, ezért ahelyett, hogy segítenének azoknak, akiknek kevésbé megy, inkább csak azokat a tehetségeket keresik, akik már nélkülük is egészen jók, így az ő kisebb hozzáadott energiájukkal is többre vihetik, ezzel kényelmesebben több eredményt érhetnek el nekik.

Rengeteg olyan táncos, sportoló, művész van a világtörténelemben, akiket életük különféle szakaszain eltanácsoltak, lebeszélni próbáltak, stb. hogy nem elég jók, nem megy nekik, nem értenek hozzá, vagy épp nincs kereslet arra, amit csinálnak. Rengeteg olyan táncos van, akiket eltanácsoltak, mert már túl késő elkezdeni, vagy "nem elég tehetségesek". Akik elfogadták ezt a döntést, azokról sosem derült ki, hogy mire vitték volna, de van egy csomó olyan kivétel, akinek fontosabb volt, hogy bebizonyítsák, hogy ők igen is képesek rá és meg tudják csinálni. Nyilván, akik menet közben elbuktak a próbálkozással és kiderült, hogy tényleg nem elég jók, vagy csak menet közben feladták, azokról sem tudunk semmit. De vannak, akiknek sikerült bizonyítaniuk, hogy tévedtek, akik le akarták őket beszélni. Egyébként azokról sem tudunk semmit, akiknek kis koruktól mondogatják, hogy tehetségesek, aztán mégsem viszik semmire, mert menet közben ráunnak, feladják, nem érdekli őket eléggé, más felé indulnak. Mert a tehetség nem minden. Aki tehetséges, de más jobban kezdi érdekelni ennél, az is abba fogja hagyni.

Hova lett a kérdező?

Meg lett neki mondva, hogy ne adja fel, gyakoroljon, erre eltűnik?