Anyukám itt ül mellettem és azt mondta hogy nem táncolok jól?? Mit tegyek? Ha nem támogat

#8 vagy azért van hátul, mert világéletében leértékelted és önbizalomhiányos lett. “Minden gyermek mögött, aki hisz magában, áll valaki, aki először hitt benne.” Sokszor nem azért dicsérjük meg gyermekeink próbálkozásait, mert már most úgy rajzol, mint Leonardo da Vinci, hanem azért, hogy ne vegyük el a lehetőségét, hogy egyszer valóban úgy rajzoljon…!

Minden zenei készség (ritmus, hallás), gyakorlással fejlődik, azaz ha az ember - akár gyerek, akár felnőtt - sokat hall (bármilyen) zenét, akár reklámzenét is, és együtt dúdolja, mozog rá, az fejleszti. Az a szülő, aki ebben a folyamatban leszólja a gyerekét, az egy semmirekellő mérgező szülő, aki életre szóló sebet ejt.

Ezek a szülők sokszor maguk is lelki sérültek, akik öntudatlanul húzzák le a saját gyerekeiket is, hogy azok még véletlenül se vigyék többre, mint ők.

A néptánc ráadásul nem is egy balett szintű művészeti ág, csak az kell hozzá, hogy szeresse csinálni a táncos, bármilyen botlábbal megtanulható. Viszont te központozni megtanulhatnál, mert durva, hogy egy darab vesszőt nem tettél ki. Anyukád kijelentése róla szól, nem rólad. Ha figyelembe vette volna az érzéseidet, mondhatta volna ezt ezer más szelídebb módon.

Ha ennyire letör egyetlen kritika, akkor nem vagy méltó arra, hogy küzdj ezért az álmodért.

Vagy te azt hiszed, hogy azok, akik ma híres énekesek/színészek/táncosok, azok úgy születtek, hogy mindent tudták?

Elárulom hogy nem. Viszont rengeteget gyakorolnak! Neked is azt kell, ha híres táncos akarsz lenni, nem pedig feladni!

13: azt nem érted, hogy az, hogy “nem jól táncol”, már következmény! Annak a következménye, hogy kisgyermekkori kísérletei felett elsiklottál vagy leértékelted őket. Így nyilván kevesebbet próbálkozott előtted (mert fölösleges volt), emiatt ügyetlenebb most. Még nem lenne késő, hogy meglássa a “csillogást” a szemedben, amit az “ügyesebbek” valószínűleg folyamatosan láttak, amikor kisgyerekként csetlettek-botlottak a szüleik előtt, és korrigálj kicsit azon, amit elrontottál, de nincsenek illúzióim…

15: Persze, ezek “szép szavak”… egy felnőttnek! De amíg egy fejlődő pszichéről van szó, az minél fiatalabb, annál súlyosabban sérti meg a szüleinek ignorálása, rosszul megfogalmazott vagy direkt bántó szavai! Ilyenkor még nincs kialakult problémamegoldási vagy önvédelmi stratégia, hanem a szülők viselkedése nyomán alakul ki. Egy szülői bántás tízezerszer jobban beég, mint a szaktanári kritika. Sőt, az utóbbi már egy serdülőt is fejleszt, míg az előbbi csak rombol, és letöri a gyerek szárnyait!

Szia!

Már négy éves korom óta táncolok és volt olyan időszakom, amikor nem igazán akart menni. (Akkor kezdtem el nőni, kamaszodni, a mozgásom koordinálásával akadtak gondjaim)

De nem más fedezte fel, hanem én a videókon visszanézve. Neked is ezt tanácsolom, hogy vedd fel videóra és nézd vissza. DE! Ha neked sem tetszik az, amit látsz nem kell rögtön feladnod, hanem ha tényleg ez az álmod, gyakorolj annyit amennyi csak futja tőled!

Nagyon sok sikert az álmodhoz, anyukádhoz pedig kitartást!

16!

Igazad lehet, de valószínű a kérdező felfújja a dolgot. Lehet az anyja szájából el se hangzott, hogy nem támogatja, hanem azt mondta neki, még gyakoroljon.