Miért éreznétek, ha a gyereketek csak 4-6 havonta járna haza látogatóba?

A saját életét élje a szülő, vegyen kiskutyát, az nem fog elköltözni soha!

"Dugja ide a képét" szülőkhöz még szökőévente se!

Le se tojod a szüleidet, mer' te már felnőtt vagy, kit erdekelnek.

Ám, ha meghalnak, azért tartod a markodat a törvényileg jogos jussodért, amit meg sem érdemelnél...

Szomorú, hogy itt tartunk... Neveljenek fel a szüleitek, majd utána el is pusztulhatnak...

#44, te pont olyan h*lye lehetsz, mint az anyám, aki azt hitte, hogy a szeretet kierőszakolható. Nem, nem az.

Tett érte, hogy elszúrja.

Nekem anyukàm skizofréniàs, egy intézményben lakik. Mielőtt bekerült sem érdekeltem soha, ahogy most sincs közös témànk. Az ellàtàsànak a kifizetésébe havonta besegítek, nagyon ünnepen meglàtogatom, ha épp normàlis, fel tudjuk egymàst hívni, de őt nem érdekli, mi van velem, legfeljebb annyit kérdez, itt is süt e a nap...

Apàm is nagyon magànak való, elviselhetetlen természetű, ennek ellenére, szoktam tàmogatni, de làtni màr nem igazàn van gyomrom meg idegrendszerem.

Tudom, hogy a legtöbb ember egyikőjükkel sem törődne, de mivel jószívű vagyok, én erről nem tudok letenni. A rossz emberekben is mindig a jót keresem sajnos, leginkàbb a sajàt kàromra...

Ha szerető szüleim lennének, többször elmennék hozzàjuk, igényelném is a szeretetüket. Sajnàlom, hogy én ilyennel élni nem tudok sajnos. A csalàdom szép helyen lakik, szívesen jàrnék arra, de így nincs kedvem.

"Ja igen, lehet itt magyaràzni, hogy mindenki éli az életét, meg ez az élet rendje, stb., de én ezt csak ilyen önmegnyugtatásnak, mellébeszélésnek tartom."

Ez se nem önmegnyugtatás, se nem mellébeszélés.

Sajnos vagy nem sajnos, van olyan, hogy nem a szüleink az elsők az életünkben, még csak a másodikak sem. Hogy ez jó vagy rossz? Ki tudja. Szimplán csak egy tényállás.

Attól, hogy a szüleivel nem igényli valaki a szoros kapcsolatot, még lehetnek barátai, párja, hobbija, élete. Lehet boldog ember a szülei nélkül is.