Miért éreznétek, ha a gyereketek csak 4-6 havonta járna haza látogatóba?

Szóval ha vállalok egy gyereket, akkor nem alapdolog, hogy főzök, mosok, takarítok rá. Ha felnő, igenis legyen hálás nekem azért, amiért nem éheztettem és nem hagytam szaros ruhában megrohadni. Ez a minimum, amit elvárok tőle. Sőt! Még taníttatom is a hálátlan kölköt, tehát minimum tartson el ha nyugdíjas leszek. :D

Komolyra fordítva a szót: nekem nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal. Ennek ellenére havonta vagy kéthavonta találkozunk. Vagy ő jön vagy mi megyünk. Nem lakunk messze egymástól, de mindannyian dolgozunk. Napi 10 órát távol vagyunk otthonról, este már kb csak arra marad energiánk, hogy megcsináljuk az alapdolgokat, kivigyük a kutyát, heti 3x meg sportolunk.

Hétvégén ott a kert vagy van valami program. Ami minden normális ember életében van. Van, hogy anyu nem ér rá 1 hónapig mert a barátnőivel találkozik vagy csak simán nyugira van szüksége.

Felnőtt emberek vagyunk saját ÉLETTEL, nem akaszkodunk rá egymásra egyfolytában.

Nyilván OKKAL nem jár haza sűrűbben, úgyhogy inkább magadba kellene nézned ahelyett, hogy rá mutogatsz.

Én 1200 km-re élek, simán megtehetném, hogy három-négyhavonta hazamegyek pár napra, mert a pénz nem lenne akadály (IT, jól keresek és rugalmas a munkaidőm), csakhogy eszem ágában nincsen.

Fél-egyévente 1x és ennyi, de általában már az is sok belőlük.

Hétköznap is tud az ember a barátaival, párjával találkozni és mindemellett a hobbyját is csinálni - öhm... hétköznap mégis elárulod, mikor?

Mert én pl fél nyolckor indulok el itthonról meló 8:30-17:00. Jó esetben hazaérek hatra (amikor nyelvtanfolyamom van akkor nyolcra), de akkor még nem vásároltam be, nem készítettem másnapra kaját (ha nem akarok mindig 3 napos ételt enni).

Szóval nem, rhadtul nincsen időm a barátokra, meg a hobbymra, erre való a hétvége, és nem arra, hogy 200-250 km-t utazgassak.

De emberek, ti fogyatékosok vagytok és nem tudtok szöveget értelmezni? Senki nem mondta, hogy a szülőnek a seggében kell lenni, de a hetente való látogatás meg aközött, hogy félévente egyszer találkozik a szülö-gyerek, van egy egészséges átmenet.

De ti csak jöttök ezzel a sajàt élet dumával, meg a heti látogatással, miközben elmondtuk, hogy nem erről van szó. Csak nem tudom másképp megfogalmazni, egyszerűen annyira buták vagytok, hogy 3 mondatot sem tudtok értelmezni, vagy nem is akarjàtok, mert találva érzitek magatokat.

"Akkor megyünk haza, mikor kedvünk van"

Na, ez a lényeg, erről beszélek, hogy ahol 4-6 havonta találkoznak a felek, miközben 1 órácskára laknak egymástól, ott szimplán nincs semmi jó hangulat, nincs szoros kapcsolat, igazi mély szeretet, ezért nincs kedve az embernek talállonzk a saját szüleivel. Én is pont ezért nem jártam haza gyakrabban az enyém hez, nem volt kedvem, teher volt, nem érdekelt annyira, csak én ezt nem is tagadtam le magam előtt.

És ismét megjegyzem a gyengébbek kedvéért, ez visszafele is működik, az is sokat elmond, ha a saját szüleiteket nen érdeklitek annyira, hogy évi 2-3 alkalommal többször akarjanak látni titeket.

Én voltam, aki írtam, hogy hetente/kéthetente találkozunk anyósékkal, mert jól érezzük magunkat együtt, van igény találkozni, együtt lenni, személyesen látni a másikat, szóval nem értem ezt a saját életét, hát ettől még van saját életünk, hogy mondjuk 2 hetente megebédelünk egymásnál, nem hiszem, hogy ez egymásra függés, te jó ég, nem arról van szó, hogy együtt élünk és nem tudunk egymással semmit sem kezdeni.

De le merem fogadni, hogy ez sem fog átmenni a többségnek :D Nem tudom, nektek is annyi igényetek van a saját gyereketekre, hogy évi 2-3 alkalommal lássátok, nincs több kedvetek hozzá amúgy, de őszintén?

#24-es, én személy szerint 7-re járok dolgozni, úgyhogy fél 4-kor már mehetek is haza, így heti 1-2x szinte mindig találkozom a barátaimmal.

Amikor volt párom sokszor nálam aludt, így többet tudtunk találkozni, illetve az egyik hobbym az edzés, amit tudok délután, de sokszor hajnalban munka előtt is csinálni.

Másik a festés, ami szintúgy lehetséges délután/este.

Főzés terén nem vagyok nagy igényű, úgyhogy az nálam minimális időt vesz el.

Mesterképzést csinálok levelezőn, de olyan egyetemet választottam ahova nem kell bejárni, így amikor nincs programom, utazom valahova tudok online tanulni.

Mindenkinek arra van ideje amire szeretné.