A gyereketek arra kérne, hogy a párjával hozzátok költözhessen egy rövid időre. Mi lenne a reakciótok? Hogyan lehetne ezt szépen megoldani?

Az esküvőt nem keverném bele. Ha úgy látod, hogy több százezret "ki tudsz dobni", amellett, hogy félreteszel és rezsit, kaját is fizetsz, abból úgy tűnik, hogy albérletre is futná.

Mi nem fogjuk tudni megmondani, hogy a szüleid mit engednek és mit nem, tőlük kell megkérdezni. Gondold át, van-e testvéred, lesz-e saját szobátok, tudtok-e úgy élni a szüleidnél, hogy ne legyetek senki terhére.

A te szüleid bp-iek, az övéi nem?

Az ő szülei semmivel nem támogatják őt, amíg tanul?

Mért nem megy ő koliba és te a szüleidhez egyedül?

Gazdaságilag észszerű lenne, de a szülő-gyerek, illetve a ti párkapcsolatotokat megviselheti. Nagyon sok múlik a szüleid lakhatási körülményein és négyetek hozzáállásán, alkalmazkodóképességén. Nem ti lennétek az elsők, akik így laknátok (a szüleim, férjem szülei is laktak így és jelenleg mi is ebben a helyzetben vagyunk), de minél inkább össze vagytok zárva, annál több az esély a nézeteltérésekre. Ezeknek egy részét talán meg tudjátok előzni, ha már az elején lefektetitek a szabályokat (házimunka, anyagiak, a másik szobájába benyitás), de mindet nem lehet. Ha a szüleid elviselhető emberek és elfogadják a párodat, akkor szerintem egy kérdést megér, ha még direktben nem kérdeztél rá. Ha olyan típusúak, akkor már a kérdés bevezetésénél lehet mondani, hogy a rezsibe beszállnátok, hogy egyértelmű legyen, nem akartok mama hotelezni, csak szeretnétek rendezni az anyagi helyzeteteket, hogy ne kelljen létbizonytalanságban, tartalék nélkül élnetek.

Az pedig, hogy kinek mi az elfogadható, annyira emberfüggő. Nálunk a szülői házba költözött már vissza hitel miatt a tesóm családostul, de lakott itt ideiglenesen távoli rokon és családi barát gyereke is (ők csak pár hónapig, amíg összeszedték az albérletre, kaucióra valót).

"Az ösztöndíja megszűnik... nekem meg nem akkora a fizetésem, hogy két embert eltartsak."

Lehet ezt cifrázni de az a lényeg, hogy a fizetéseden kívül még a szüleid anyagi támogatása is kell ahhoz, hogy eltartsátok közösen a barátnődet.

Nem kicsit ellentmondásos, hogy úgy tervezel esküvőt, hogy még mindig a szüleid segítségére szorulsz anyagilag, -felnőtt ember- létedre is.

Nem bántásból, de a barátnőd is akarja az esküvőt, vagy ez csupán a te fejedben született meg?

Amúgy munkanapon anyakönyvvezető ingyen is összead Benneteket és később megtarthatjátok a szertartást, ha nagyon házasodni akartok.

Az esküvőről én se nagyon beszélnék, úgy, hogy a fenti módon ingyen is kivitelezhető, anélkül megpróbálnám felhozni.

Párod milyen szakon tanul, ha megkérdezhetem?

Magamban nem lennék boldog, de ezt igyekeznék nem mutatni.

Természetesen jöhetnének, én biztos nem lógnék a nyakukon, eléggé magánykedvelő vagyok amúgy is.

Azt a részét én sem értem, hogy miért az én gyerekemnek kell eltartania fő-és másodállással egy egészséges fiatalt, amikor van diákmunka és van a másiknak is családja?

De ha a gyerekemnek megfelel, bánom is én, az ő dolga!

"Annyiszor próbáltam ezt megbeszélni velük, de sejtem mi lesz a vége..." vagyis a szüleidnek nem tetszik az ötelt.

Ha jól értem, az egész dologra a párod miatt lenne szükség, mert még tanul és nem lesz semmi jövedelme, Te meg magatokat nem tudod eltartani. Miért a Te szüleidnek kellene? Nem csodálom, hogy nem tetszik nekik, és ugyan semmi közük hozzá, mert felnőtt ember vagy, de én se lelkedesnek, ha a gyerekem a saját kárára eltartana egy tanuló embert, aki csak az éppen aktuális barátnője, mert most is tul. képpen ezt teszed, és ahelyett, hogy a lány találna megoldást arra, hogy ha már miatta kell megborítani a rendet, akkor legalább ő találjon megoldást arra, hogy miből él, nekem kellene finanszíroznom ezt az életvitelt. Szerintem a szüleid téged örömmel támogatnának, de legyél őszinte magadhoz: ahelyett, hogy az életedet építenéd, és megvalósítanád, amire vágysz, Te a barátnődbe fektetsz be, és ezzel nyilvánvalóan hétráltatod saját magadat. Ez a Te döntésed, felnőtt ember vagy, sose kelljen megbánnod, és sírig tartson a kapcsolatotok. De miért kell ebbe a saját szüleidet is bevonni? És miért ők vannak negatív színben feltüntetve, hogy ehhez nem akarnak asszisztálni?

Hány évesek vagytok, és miért nem a saját családja támogatja, miért a tiedtől várod el? Ha a családja finanszírozná addig az egy évig azt, hogy állja az albi felét, meg a rezsi felét a gyereküknek, akkor nem lenne megoldva ugyanúgy a helyzet? Az esetleg eszedbe se jutott, hogy ahelyett, hogy a szüleidet állítod egy olyan szituációba, amihez nem fűlik a foguk, a barátnőd döntéseit kérdőjeleznéd meg? ("Úgy alakult az élet, hogy Budapesten KELL a tanulmányait folytatnia..." - ez mégis mit jelent?) Legyen már neki is valami felelőssége a saját élete alakításában! Hol van a történetben a lány háttere, miért a jövőben kell a diákhitel, miért nem indítja már most? Miért nem az a nagy terv, hogy a nyáron milyen diákmunkával lapátol össze némi alapot a saját megélhetésére?

Ha olyanok a lakáskörülmények pl nagy házban lakunk, akkor megengedném, de csak úgy, ha látható a vége (1 évnek is látható a vége). Egy lakásba összeköltözni biztos veszekedést szül.

Mi is visszaköltöztünk anyuékhoz, amikor eladtuk a lakást, amíg találunk másikat. Amikor elvitték az orrunkmelől a kiszemeltet, inkább albérletbe mentünk, mert jobb a békesség.