A szüleim kivételeznek a tesómmal?

"ilyet azok a szülők szoktak csinálni, akik az egyik gyereküket röghöz akarják kötni"

Meg azok - főleg ilyen inflációs helyzetben, mint ami most van -, akiknek van már egy lakásnyi félretett pénzük és nem akarják, hogy a bankban zsugorodjon össze, hanem akkor már inkább ingatlanba fektetik, és akkor már inkább a nagykorú gyerekükre íratják egyből, hogy ne kelljen majd később az átírással külön köröket futni.

A kérdező egyszerűen irígy, pedig mindene megvan.

15.32, ha nekem két gyerekem van, akkor úgy is lehet plusz lakást vásárolni, hogy saját névre veszem és az idősebb lány lakhat benne addig, amíg a kisebbel nem tudni, mi lesz, hogy lesz. Semmi bajlódás nincs az átírással, illetékmentes egyenesági rokonok között, sőt ma már testvérek között is az ajándékozás.

A kérdező nem irigy, csak fejlett az igazság érzete, messze jobb helyzetbe hozták a szülők a testvérét, mint őt.

"Lehet, hogy ... direkt rosszindulatúan értetlenkedsz ..."

Meg az is lehet, hogy a kérdező rosszindulatúan irigykedik a testvérére.

36 csak trollkodik szerintem.

Az a baj, hogy hiába van a nővérének igazságérzete, ha vele meg aláírattak valami sajtcédulát, hogy "lemond" az örökségről. Ugyebár nem lehet csak bizonyos dolgokról lemondani, csak az egészről, tehát az adsigra összegyűlt pénz, értéktárgyak, minden ide tartozik. Nyilván nem fogja azt mondani, hogy ezek után majd még el is felezem a tesómmal a lakásomat. Ezek a szülők nagyon elcseszték ezt az egészet, erre rá fog menni a két testvér kapcsolata. Borzalmas.

Szerintem azt a lakást kellett volna kettéosztani, mert így igazságtalan. Ő kapásból külön tudja kezdeni az életét, Te nem, sőt, igen valószínű, hogy majd ha ápolásra szorulnak, az is a te sarad lesz, lévén te kapod a szülői lakást, és nyilván addig, mire az a lakás "felszabadul", már te is a magad életét élnéd. Akkor fogsz jól járni, ha a párodnak lesz saját lakása, aztán egyszer csak a nyakadba pottyan az örökség.

Egyebktől eltekintve: én nem adtam volna oda egyikőtöknek se a lakást, hanem a kiadásából bejövő bevételből segíteném a gyerekeket, egyenlő arányban, és azzal kalkulálnám az öreg napjaimon a bevételt. Nem almoznék ki ennyire magam alól, sose tudhatja a szülő, mikor kelleneke a javai egy öregotthonhoz, vagy csak ahhoz, hogy méltó módon zárhassa az életét. A könykök meg ráérnek marakodni a koncon, ha már a szülő a föld alatt lesz, kár volt már most megalapozni a gyűlölködés és az irigység okozta "kellemes" családi kapcsolatot!