Rosszul esik, hogy az anyám mindig a párom pártját fogja velem szemben? Túlreagálom ezeket?
Anyukámmal alapvetően jó a kapcsolatunk, nem az van, hogy egy héten egyszer beszélünk 3 percet telefonon. Megbeszélek vele sok mindent, ő is velem, de ami egyre jobban zavar, hogy ha mondom, hogy volt egy-egy vitám a párommal, vagy valami nézeteltérés, azonnal az ő pártját fogja és hogy kérjek tőle rögtön bocsánatot, engeszteljem ki, neki van igaza. Olyan dolgokkal kapcsolatban, amiknél szerintem egyértelmű, hogy nincs igaza.
Például megsértődött a párom, mert az egyetemen ebben az a félévben nem úgy vettem fel az óráimat, nem azokhoz az oktatókhoz, akikhez ő mondta. Vagy akartam menni bulizni a barátnőimmel, kb. félévente 2-3 alkalom van, ha megyek velük így az éjszakába, kicsit tovább maradva. Mielőtt indultam, összeveszett velem, hogy hogy gondolom, hogy olyan ruhába megyek, vele ez meg sem lett beszélve és hogy akkor mostantól ő is eljár hetente bulizni huszonéves lányokkal, ha ez már így megy itthon. Ez az öltözködés téma a mindennapokban is kényes dolog, mert hogy ne öltözzek kihívóan, ne vegyek fel kivágott felsőket, rövid ruhákat, vagy ami az alakomat követi... Pedig nem öltözködöm k_rvásan, az egyetemre, hétköznapokon a 'business casual' vonalon mozgok, itthonra, vagy rohangálós napokon joggereket veszek fel, bulizni, randizni meg kicsit csinosabban megyek, de akkor is a 'kevesebb több' elvét vallom, nincs kint mindenem. De nem is szeretnék csak és kizárólag garbókban járkálni...
Több mindennel is ez van, ezek kiragadott példák csak. Meg ilyeneket mond, hogy ő mennyire sajnálja a páromat miattam, milyen nehéz lehet engem így elviselni, hogy mindig ellent mondok, nem hallgatok rá semmiben. És hogy most már felhívja, hogy bocsánatot kérjen tőle a viselkedésem miatt és megköszönje, hogy így is elvisel és szeret. Nekem ez nagyon rosszul esik, mert olyan, mintha ők lennének a felnőttek, én meg valami neveletlen kisgyerek, akinek sosem lehet igaza.
Nem reagálod túl. Se a párod sem pedig anyád viselkedése nem normális. Én nem tudnék hosszú távon elviselni egy ilyen embert, minél hamarabb szakítanék. Mi lesz ha még komolyabbra fordul a kapcsolat? Ha már most ilyen, milyen lesz később..? Ne hagyd magad, mert azon fogod kapni magad hogy szép lassan a nyakadra csúszott a póráz. Esetleg próbáld a pároddal ezeket megbeszélni, de lehet alapból ilyen típus, azon meg van hogy nem lehet segíteni.
Anyudra visszatérve pedig lehet nem kéne neki minden ilyet elmesélni. Illetve ha ennyire zavar ülj le egyszer vele nyugodt környezetben, és mondd el neki, hogy rosszul esik a viselkedése.
Szerintem mindketten eléggé a múlt században élnek..
Egyébként nekem is volt már ilyen párom. Nem tudtam vele ezeket megbeszélni, és egy idő után azt vettem észre, hogy az is baj volt neki ha elmentem edzeni egy kondi terembe, vagy ha egyedül meg mertem inni egy italt valahol. Sose hagytam magam, egy idő után szakítottam is, mivel velem ezt senki ne csinálja. Szerintem gondold végig ezeket. Ja és semmit nem rossz szándékból írtam neked! Remélem minden rendeződik! :)
A párommal alapvetően az a gond, hogy féltékeny és birtokló nagyon. Az pedig ezen nem segít, hogy anyám adja alá a lovat...
A másik, ami még szintén ugyanez és zavar, az az esküvő. Hogy miért nem megyek már hozzá, mire várok, sosem találok még egy ilyen embert, aki ennyire szeret és megad mindent. Mondtam, hogy nem szeretnék egy egyéves kapcsolat után esküvőt, felesleges rohanni. Hát de akkor is, minek várni...
Sokszor azt érzem, hogy az anyám ugyanazokat a hibákat akarja velem elkövettetni, amiket ő is csinált. Ő hozzáment a nevelőapámhoz 20 éve, aki egy elmebeteg szociopata szintjén van kb. Rossz a házasságuk évek óta, egymáshoz sem szólnak már, de nem fog elválni tőle, mert egyedül nem tudná magának biztosítani a jelenlegi életszínvonalát.
A páromnál is mindig ezzel jön, hogy mennyire jól jártam vele és hogy legyek hálás, amiért ennyire helyre elvisz, megad nekem mindent. Például azon is fel volt háborodva, hogy mi az, hogy én hétköznapokon nem főzök, hát a barátom dolgozik, ne az üres konyha várja már, mikor hazajön. Mondtam, hogy én is ugyanúgy dolgozom az egyetem mellett délután, délelőtt meg óráim vannak, nem tudok és nem is akarok minden nap háromfogásos menüt csinálni.
"A párommal alapvetően az a gond, hogy féltékeny és birtokló nagyon. "
Ez a meglátásod tökéletesen igaz. Amire nem gondolsz, hogy ebböl lesz késöbb abántalmazó kapcsolat, és gyakorlatilag megszünik mellette az életed.
Az egyetlen értelmes dolog, ha még most szakítasz vele
Miért, ha megy egy csapat (fiúk-lányok vegyesen, 5-6 fő), akkor nekem mondanom kéne, hogy köszi, én inkább ülök a kocsiban fél órát/1 órát, amíg nem kezdődik a következő óránk? :D
Vagy ha valaki hozzám szól órán, mert kérdez az anyagról, beadandóról, vizsgáról, akkor tegyek úgy, mint aki süket?
Gondolom, ennyi erővel a munkahelyeden sem beszélsz a férfi kollégáiddal...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!