Nagymamámnak áttétes csontrákja van. Amikor ezt elmeséltem anyósomnak, csak annyi volt rá a válasza, hogy sok jóra ne számítsunk. Ez nagyon rosszul esett tőle. Pedig jóban vagyunk, nem rossz indulatból mondta, túlreagálom?

Igen túlreagálod. Ez nem bántó jellegű mondat, szerintem.

Én inkább őszinteséget várok mint üres együttérzést. Sajnos a rák ilyen, kár áltatni magunkat.

Sajnos az igazat mondta. A hangsúlyt te hallottad, azon is sok múlik. Èrzèkenyebb vagy ami érthető. Te biztosan remènykedsz, és ilyenkor minden hasonló mondat tud fàjni. Nagyon sajnálom tényleg. Amikor kiderült , hogy apumnak ràkja van, anyósom nagy flegmán oda vágta, hogy reméli nem szenved sokáig, jobb azonnal meghalni. Nekem is rosszul esett. Apum meghalt, nemsokáig bírta, aztán anyósom panaszkodott, hogy rosszul van. Ő egyèbkènt is hipochonder, erre én is csak azt mondtam, hogy jajj remélem nem tetszik sokàig szenvedni. Értette, hogy miért mondtam....

Nem bántani akarlak, de: szerintem ha jóban vagytok, ő úgy gondolta, vagytok annyira jóban, hogy nem kell udvariasan hazudnia neked. Persze, ilyenkor az emberek egy része azt akarja hallani, hogy "nem lesz semmi baj" és "biztosan meggyógyul" - de lehet, hogy anyósod tapasztalatból beszél, látott már ilyet, és annak nem lett jó vége.

Lehet ezt tálalni kismillió módon, anyósod a maga tahó módján prezentálta, sajnos ez, mint látható a Magyar valóság is....mint alap dolog.

Tárgyilagos volt mondjuk ugy.

Mondjuk úgy, hogy realista az anyósod.