Jól kereső, kinézetre hozzám jobban passzoló férjemtől váltam el 14 év után, a családom (leginkább anyám) folyton kritizálja az új páromat nekem, legfőképp a külső adottságai miatt. Hogyan szereljem le?

"én nem akarok haragban lenni vele, nem akarok feszültséget", ő viszont akar! Hogy te mit akarsz, az veled ellentétben őt nem érdekli! Pont az a hosszútávú feszültségmentesség útja, ha egyszer kiborítod a bilit, és a tudtára adod, hogy felnőttél. Nemcsak reszketve kimondott szavakkal, hanem viselkedéssel is. Addig megy el, ameddig engeded neki. És ha rájön (lehet, hogy nem egyről a kettőre), hogy immáron nem tud téged az uralma alatt tartani, akkor eljön a béke szigete, mert ő saját maga fogja akarni megkímélni saját magát az alulmaradástól, inkább nem gerjeszt konfliktusokat.

"Szeretném, ha anyám idővel elfogadná és megkedvelné őt" Mért? Ha nem kedveli, akkor mi van? Akkor maximum nem találkoznak, ez valami tragédia? Mért akarsz 34 éves asszonyként még mindig anyádnak megfelelni? Nőj fel! Sokkal jobban fogod érezni magad egy felnőtt bőrében! Egy pszichológus meg tudja támogatni ezt a folyamatot, hogy ne húzzon vissza a "mégiscsak az anyám" rendkívül kártékony jelmondata. Addig az anyád, amíg támogatást kapsz tőle. Ha csak akaratos módon uralkodni akar rajtad, akkor a felnevelő múltat magad mögött hagyva felnőttként már ne a szerető édesanyát keresd benne.

Ez az egész dolog abszurd. Számomra értelmezhetetlen a "lejjebb választás", mert nem kategorizálom az embereket.

A férfi a TE párod, nem anyádé.

Kérdező, a te sztorid is egy iskola példája arra, hogy amíg valaki nem tanul meg kiállni a nárci-pozitív(abb) szülőjével szemben, addig ne is alapítson családot, már bocs. Mert őszintén, az egyes hozzászólóval hasonlóan nekem is van egy tippem, hogy az édesanyád szerint főnyeremény pasival miért is ment tönkre a házasságotok. Legalább a mostani párodért állj ki és mondd meg anyádnak, hogy szerencsére, te vagy vele, nem ő, így egyedül neked kell, hogy tetsszen. Ott szépen felállsz és angolosan távozol, de ha még egyszer így cseszegeti, jó ideig bizton rá nem nyitod az ajtót-csak legalább ehhez a verzióhoz tarts magad-. De az is lehet, hogy az lesz az utolsó alkalom, hogy éltében még látott téged.

Sajnos, van egy rossz hírem: a te anyukád akkor sem fog változni, ha fejen állsz és úgy szarod össze magad. Tapasztalatból beszélek, az enyém is dettó ilyen, csak szerintem még durvább kivitelben.

Egyszer rádörrentettem, hogy ha nem moderálja magát, megszakítok vele minden kapcsolatot és milyen érdekes... Azóta ideig-óráig mímeli, hogy ért a szép szóból és elkezdett azóta pszichológushoz járni. Mondjuk ezzel némileg elkésett...