Jól kereső, kinézetre hozzám jobban passzoló férjemtől váltam el 14 év után, a családom (leginkább anyám) folyton kritizálja az új páromat nekem, legfőképp a külső adottságai miatt. Hogyan szereljem le?
A házasságom már évek óta nem működött jól, mindketten már csak szenvedtünk a végén. Elváltunk. Azóta lett új párom, akivel bevallom, már akkor megismerkedtem, mikor még házas voltam. A válás óta fokozatosan, de már hivatalosan is együtt vagyunk.
Anyám viszont nem bírja feldolgozni, hogy "lejjebb" választottam a volt férjemnél, mind keresetileg, mind külsőleg, de leginkább a kinézete zavarja. Szerinte egyrészt el sem kellett volna válnom, de ha már, akkor választottam volna valakit, aki "jobb". Vagy legalábbis jobban néz ki.
Nekem tetszik a párom, vonzódom hozzá, nekem semmi problémám nincs a külső adottságaival, nem egy modell alkat, na bumm...nekem az olyan férfiak amúgy be sem jönnek igazán, jobban szeretem, ha valaki karakteres, mintsem hogy megfelel az aktuális szépségideálnak.
Hogyan szereljem le anyámat, amikor ezzel bánt engem? Nagyon rosszul esik ez tőle. Én a páromat választottam, nem neki kell ágyba bújnia vele, hanem nekem. És a vonzalmam nem egy kockahastól vagy karakteres arcéltől függ, pláne nem attól, hogy mennyit keres...hogyan kezeljem a helyzetet? Mit mondjak anyámnak?
34/N
"Én a páromat választottam, nem neki kell ágyba bújnia vele, hanem nekem."
Ezt így mondd neki.
És tedd hozzá, hogy ha még egyszer megjegyzést mer tenni a párodra, párkapcsolatodra, akkor a telefont kinyomod, vendégségben felállsz és hazamész tőle. És tényleg tegyél is így.
Vannak, akik csak ebből értenek.
Egy apró kérdés.
Anyukád, amint látom, nagyon erőszakosan pofázik bele a magánéletedbe. Ez nem játszhatott közre előző kapcsolatod megromlásában? (Nem muszáj nekem válaszolnod itt, elég, ha magadnak őszintén megteszed.)
Köszönöm, én is úgy érzem, hogy valami ilyesmit kell tennem, de mégis annyira rosszul esik...és hát mégiscsak az anyám, én nem akarok haragban lenni vele, nem akarok feszültseget, de magyarázkodni sem akarok, mert ez már számomra is megalázó.
Egyébként nem az anyám viselkedése vezetett a váláshoz, sőt, sokkolta is a hír, annyira nem tudott semmit a problémáimról. Őt mindig is igyekeztem távol tartani a magánéletemtől és amennyire tudom magamtól is...önvédelem...sajnos nagyon nehéz természete van.
Viszont ez tényleg nagyon nehéz, én nem akarok veszekedni vele, nem akarom, hogy emiatt ne kedvelje az új páromat, mert szerinte nem illik a kicsi lányához...nehéz. Én pedig nagyon lelkis vagyok.
Ráadásul próbálom óvni páromat is amennyire tudom, hogy ő erről ne szerezzen tudomást, mert végtelenül rosszul esne neki és akkor meg is lenne alapozva a sz*r anyós-vej kapcsolat, amit szintén nem szeretnék.
Szeretném, ha anyám idővel elfogadná és megkedvelné őt úgy, mint a volt férjemet.
Szóval próbálok villámhárítóskodni, de ez is nagyon nehéz...
"én nem akarok haragban lenni vele, nem akarok feszültseget,"
Látod, ő viszont akar.
Kerülöd a konfliktust, ezért kiéli rajtad a kissé primitív ösztöneit.
Illetve világ(nem)látását.
Ennyit mondj neki: nem vagyunk egyformák. És szó nélkül felállsz.
Nem kezdeményezel evvel konfliktust, de talán elgondolkodik.
"Még egy szó a Pistiről és már itt sem vagyok!"
És ezt be is tartod!
és hát mégiscsak az anyám,
Te meg mégiscsak a felnőtt lánya. Tartsa meg magának a negatív véleményét.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!