Mi volt a legrosszabb gyerekkori emléked a Szüleid miatt?

Anyám folytonos önsajnálnalata..

Lehet nem volt alkoholista vagy nem sokszor bántott de több szempontból is megnyomorított minket a tesómmal. Igazából most is ezt csinálja folyamatosan csak már nem hat meg.

Bemutató óra volt a szülőknek. 4 órára lehetett bemenni, megnézni a gyereket, hogy hogyan teljesít. Mindenki 4 órát írt be, egy valaki 3-mat, az én anyám kettőt. Kicsit szomorú is voltam amiatt, hogy ilyen kevés órára jön be az anyukám, de az első órában mindent megtettem, hogy büszke legyen ram: rengeteget jelentkeztem, okosakat mondtam. Erre első óra után a szünetben közölte velem, hogy hazamegy, mert hamarabb hívták be dolgozni. Sírtam.

Délután apám jött értem, akinek elmondtam, hogy anya csak két órát írt be, és csak egyen maradt, mert a retek főnöke behívta dolgozni. Erre apám mondta, hogy de hát anyám otthon van, azt mondta, hogy unalmas volt és inkább hazajött. Na bennem akkor valami megtört nagyon.

A másik ilyen eset anyák napja volt: 4. Osztályban valamiért megcsúszott a műsor, és május eleje helyett május vége lett. 3 verset is mondtam. Egy hétfői napon volt a műsor, és péntek délután közölte velem, hogy ő nem tud eljönni, mert ha megkérdezné a munkahelyén, akkor kiröhögnék, hogy hogy lehet egy anyak napi műsor május végén. Anyám barátai megsajnáltak, és mondták, hogy akkor ők jönnek majd el. Úgyhogy a nagy anyák napi műsoron ott ült apám, 2 barátnő. Apám is folyton kijárkált, mert az öcsém kint focizott, nem akart bejönni, és ment felügyelni őt.

Es nem volt opcio,hogy megbeszeld a tanarral,hogy akihez konkretan a vers, ének szol az nem lesz ott es a levegobe beszlenel es erzelmileg nicns meg a toltete. Es majd egy marc 15 i musoron szavalsz inkabb helyette? Az ilyen rendezvenyek ugyis osztalyon belul zajlottak. Talan nem lehetett volna gond.

Felnott fejjel mennyire maskepp gondoljuk at az akkori helyzeteket(tobbnyire okosabban) hogy akkor mi lett volna a helyes lepes.

Ha mar osszejott 3 oldal velemeny. Szivesen figyelmetekbe ajanlom az Erika c. sorozatot. A fsz. multbeli esemenyekbe csoppen es meg kell oldania felnott fejjel a feladatokat.

4 éves voltam, amikor született a testvérem. Nem igazán örültem neki, főleg hogy addig csak én voltam, aztán hirtelen ki lettem paterolva a közös ágyból, meg még a szobából is, plusz mindent alá kellett rendelni az öcsémnek: amikor aludt, akkor nem játszhattam, de még mesét se kapcsoltak nekem, ott kellett feküdni az ágyba, és nézni a helyszínelős sorozatokat.

Egyszer kapott egy oltást az öcsém, amit nagyon rosszul viselt. Lázas volt, sírt egész nap. Ott ült a bilin, sírt, én meg megsimogattam meg adni akartam neki puszit, de eltelt magától, és mégjobban ordított. Erre anyám rám kiabált, hogy hagyjam már békén, nem látom hogy rosszul van.

És ez rohadtul megmaradt bennem, mert egyszer akartam gondoskodni az öcsémről, rosszul sült el, és még le is lettem aszva. De előtte még utána azzal voltam csesztetve, hogy miért nem foglalkozok vele. Utána már nem is nagyon mertem sokáig.