Mi volt a legrosszabb gyerekkori emléked a Szüleid miatt?

Ok nélküli kiabálás és pofozkodás illetve az a verésre lendülő kar vagy kéz, mintegy fenyegetésként bevetve, még most is nagyon rosszulesik ha visszagondolok, ezekre. Ráadásul a szülőm még élő ismerősei néha még mindig megállítanak, hogy milyen csodálatos, szelíd ember volt, olyankor nagyokat nyelek és igyekszem gyorsan befejezni a " beszélgetést".

4-5 éves lehettem az elsők idején, amire emlékszem, az utolsó tettlegesség akkor ért amikor gyereket vártam. Verbális bántalmazás még később is előfordult.

Apám folyamatos üvöltései, ő nem is ivott, alapból ilyen.

Nem is beszélek vele 5 éve, pedig anyámmal együtt él és anyámmal jóba vagyok.

A nagyszüleim öngyilkosok lettek, még a hírekben is benne volt, hogy páros öngyilkosságot követtek el. Otthon és a tágabb családban állt a bál, ment a pletykálkodás, az ujjal mutogatás, hogy ki a hibás. A temetés 3 héttel azután volt, miután öngyilkosok lettek, így apám abban a 3 hétben szétcsapta magát, állandóan ivott, veszekedtek, verekedtek anyámmal.

A temetés napján azonban anyám ivott: de előtte bevett egy nyugtatót, amiről sikeresen elfelejtkezett: ki akart mászni az ablakon, hogy ő bulizni akar, randalírozott, tört-zúzott nagybátyáméknál.

Unokatesómék egy hétvégén ott aludtak nálunk. Én 10 éves voltam, lány unokatesóm 9, az öcsém és a fiú unokatesóm 6-7 évesek voltak akkor.

Fociztunk délelőtt, átment a szomszédhoz a labda. Beküldtem a lány unokatesómat, hogy foglalja le anyámat, nehogy meglássa az ablakból, hogy mit csinálunk. A fiú unokatesómnak meg mondtuk, hogy másszon át a kerítésen. Átdobta a labdát, már mászott kifelé, amikor anyám meglátta és a partvissal megverte. Nagyon nagy bűntudatom volt, és egész délelőtt próbáltam az unokatesómmal kedveskedni, mert lelkiismeret furdalásom volt.

Délután hazajött apám, bent voltak, mi gyerekek kint. Ugyanúgy fociztunk, és a labda felrepült a háztetőre, lány unokatesóm meg feldobta a cipőjét, ami ugyanúgy fent maradt, majd fiú unokatesóm is feldobta és a tetőből egy kis darab leesett. Kijött apám, és ő is megverte Lacikát. Egy nap alatt 2x verték meg, és ez úgy belém égett, hogy sokáig nem tudtam a szemébe nézni, mert én is mondtam, hogy dobjuk fel a cipőket, hátha lejön a labda.

Az elsőt nem szeretném leírni mert annyira traumatikus, pedig nem nagy dolog.

Amikről tudok beszélni: amikor anyám széttépte a szemem láttára a plüsseimet, játékbabáimat, vagy lehúzta őket a wcn (ha befértek), hogyha rosszat tettem. Apám alkoholizálása, főleg gyerekkoromban. Amikor apám többször is őrjöngött részegen, egyszer már volt hogy azt találtam ki hogy kárt teszek magamban csak hogy fejezze be, de annyira benne volt az egészben hogy az sem érdekelte volna. Az a hangulat mikor apám örjöngött részegen...

Van még. Nem csoda hogy agybeteg ember lettem.

Az biztos hogy én már nem szaporodok!

26/n

Szilvi