Mi volt a legrosszabb gyerekkori emléked a Szüleid miatt?

Velem ugyanaz ismétlődött meg, ami apámmal történt.

Apámnak 3 lánya van, én vagyok a legkisebb. Engem nagyon nem akart, mert nem fiúnak születtem. Úgyhogy nekem az volt a büntetésem, hogy mindig vele kellett menjek mindenhova, disznóvágásra, kocsmába, stb. És még a munkahelyére is elvitt dolgozni, nyilván azért semmi pénzt nem kaptam, a főnöke nem is tudta, hogy ott vagyok, mert segítenem kellett apámnak meg a munkatársainak. 16 éve dolgozott ott, és valami miatt életében először beosztották éjszakai műszakra, hogy vigyázzon az állatokra. Természetesen vitt engem is. Aztán ott is hagyott éjszakára, ő meg elment a kocsmába inni. Tehenek voltak ott, meg lovak, féltem tőlük, plusz el is aludtam. Arra keltem fel hajnalba, hogy apám üt-ver, mert a tehenek kárt tettek. Nekem kellett elvinni a balhét.

Ez azért is maradt meg bennem, mert apámmal is ezt csinálta az apja, csak ő qrvázni ment.

Volt több ilyen is.Egyik ami a mai napig bennem él, hogy kicsi koromban egyszer leszidott anyám, mert "rossz voltam".Ezt úgy kell elképzelni, hogy igazából semmit nem tettem, csak eleven voltam és nem hagytam abba azonnal a futkározást, mikor rámszólt.

Onnantól kezdve egy jó ideig nem szólt hozzám, úgy tett, mintha nem is léteznék.Nekem legalábbis így tűnt, hiába kértem bocsánatot, nem reagált, rám sem nézett, csak mosogatott tovább az ebéd után.

Kimentem szedni neki egy szál virágot a kertbe, úgy is bocsánatot kértem, továbbra sem válaszolt.Akkor azt mondtam: Anya, miért nem válaszol?Erre azt mondta: azért mert nem szeretlek, rossz vagy.

Ezt amíg élek nem felejtem el, érdekes viszont, hogy anyám erre sem emlékszik.

Nem voltam szófogadó gyerek, de nem azért, mert gonosz voltam, hanem mert nagyon eleven, a szabályok meg nagyon szigorúak voltak. Nagyon szerettem volna elmenni a barátnőmmel egy egy hetes nyári táborba, minden vágyam az volt. Anyámék azt mondták, hogy ha egyetlen egy szabályt se szegek meg addig (több hét volt hátra), akkor elmehetek. Eszméletlenül figyeltem magamra, inkább nem mentem le játszani, nehogy rosszat tegyek, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre én is elmehetek. 2 nappal az indulás előtt azonban hibát vétettem, elkéstem otthonról kerek 3 percet. Természetesen nem mehettem, hiába vertem földhöz magam, kb 9-10 körül lehettem. Életem csalódása volt, szörnyen mérges voltam magamra, 30 év eltelt, de az a pillanat bevésődött.

Felnőttként eszembe jutott a dolog, gyanús lett nekem a sztori, mert nekünk akkoriban soha nem volt pénzünk semmire, az a tábor meg kimondottan drága volt. A semmiből aztán rákérdeztem anyámnál, hogy hogy is volt ez anno, mire bevallotta, hogy valóban nem lett volna rá pénzünk, nem is jelentkeztek rá, csak azt akarták, hogy egy ideig viselkedjek miatta. Úgy voltak vele, hogy úgyse tudom betartani. Mondta, hogy már komolyan aggódtak, hogy mi lesz, de aztán szerencsére késtem, szóval nem kellett megmondani, hogy valójában esélyem se volt rá.

Alkoholista, verekedős apa és egy maximalista, szigorú anya csodás párosítás, jó gyerekkorom volt.

Apám legalább heti három napot végig ivott, éjszaka szaladgáltunk mamáékhoz, ránk engette a gázt, késsdl dobálózott, kicsavarta éjszaka a villanybiztosítékokat....

Anyám az is egy pszichopata volt szinte, házi íráskor a füzet könnycseppekkel volt tele. 6×4=25 olyat kaptam h az asztal adta a másikat. Egyszer apum elment inni, anyum hazajött és kérdőre vont, hog, miért nem tudtam megállítani? "Ezt soha nem bocsájtom meg neked. Soha!" Ez úgy azért bennem maradt, pedig 4-5 éves voltam.

Másik, apum otthon cirkuszolt, már nem volt szerintem egyik ajtóban sem maradék üveg, én elrohantam félelmemben az utcára. Valaki meglátott kérdezte mi a baj, miért rohangálok mezítláb sírva az utcán, bántottak? Anyum akkor jött utánam, hogy rosszat álmodtam :)), miután elment az idegen kaptam 2 olyan pofont arcba, hogy akkor életemben egyszer tényleg csillagokat láttam, még az orromvére is elindult. Másik, télen gumipapucsban rohantam nagymamámhoz éjszaka. Zárva volt az ajtajuk, már késő volt, bedobtam a kapun keresztül a 2 kis piros papucsomat, utána átmásztam a kerítést. Sirolhatnám. Annyi minden van, de nem merem.

Most pedig csodálkozik drága anyám, hogy miért lettem egy feszült, ingerült felnőtt, miért nem érzem jól magam otthon....nyilván szerinte erről is én tehetek..:)