Hogy kezeljem jól a helyzetet a szüleim és a férjem között ragadva?
Építkezünk.
Szüleimtől ajándékba kapjuk a telket és szeretnének nagyobb összeggel is támogatni, emellett aktívan részt is vesznek az építkezésben.
Telket elfogadjuk, de a pénzt csak végső esetben szeretnénk.
A probléma a szüleim és a férjem közötti kapcsolat.
Szüleim nem érzik a férjem háláját és ebben igazuk is van, tényleg nem érezhető rajt.
Viszont szüleim is -persze jó szándékból- de mindenbe is bele akarnak szólni
Milyen támogatást vegyünk fel, mit hogyan csináljunk, ha vmit magunk megcsinálunk az úgy nem jó, nem úgy kell, miért nem megy férjem munka előtt/után minden nap az építkezésre (több műszakos munkarendben dolgozik). Ő nincs hozzászokva, hogy ilyen szinten irányítsák, így inkább kivonja magát a szüleimmel történő kommunikációból. Ez vmilyen érthető, azonban úgy gondolom kicsit megalázkodhatna ilyen téren, hiszen rengeteg támogatást kapunk.
2 oldal között pedig ott vagyok én és nem igazán tudom, hogyan kezelhetném a helyzetet
Tanácsokat szívesen fogadnék!
Nézd! Itt a legnagyobb gond veled van!
A férjed a saját házának alakulásába nem szólhat bele, mert bármi elképzelése lenne azt anyádék kb megvétózhatják mert "jobban értenek hozzá" es egyébként is az ő telkükre épül.
Azt hiszed h a Te telked. Pedig nem. Ha az lenne nem kéne hálálkodni érte.
Gondolom megköszöntétek. Ennyi ilyenkor (ajándékozás) az elvárható. Nem a seggnyalás
Ezért nem akar a férjed gyakrabban kimenni és beszélni velük. Minek?!
Teljesen abban a tudatban vagy hogy a ti elképzeléseitek szerint épül a ház, pedig nem. Anyádék a szádba adják h hogy legyen, te meg vissza büfized.
Mert fingja nincs ezekről a dolgokról, hitelt is gondolom a szülők "intéztek", mert ők "nem értenek hozzá". Vagyis a csaj nem ért hozzá, szalad a szülőkhöz, azok meg le se szrva a férjet, intéznek mindent.
Nekem van egy olyan ismerősöm, aki hálás, hogy a szülei intéztékna saját lakásvásárlását, mert az "olyan bonyolult dolog, egyedül nem ment volna". Egy rohadt adásvételi szerződésről beszélünk...
Saját példámmal jövök. Szüleim ugyan ilyen irányítás mániások, és bizony hamar nagyot koppantak mikor anno összejöttünk férjemmel.
Szüleim detto ugyan ezek. Csak én veled ellentétben felnőttem, és képes vagyok meghúzni a határt. Az egy dolog, hogy segíteni akarnak, de itt kellene megállni. Sosem engedtem semmilyen formában szüleimet beleszólni a dolgaimba, a házunk átépítésébe pláne, pedig elhiheted ők is reggeltől estig fújták volna a magukét, és jó párszor le kellett őket állítani, figyelmeztetni, hogy mi nem ők vagyunk, nem vagyok már kisgyerek.
A legviccesebb az volt, mikor a kőműves és brigádvezető férjemnek akarta apám elmagyarázni, hogyan kellene egy házat felhúzni. 😂🤦♀️ Konkrétan kiröhögtem apámat, és közöltem vele, ne csináljon már hülyét magából.
Te még közel sem nőttél fel, és ami fő : nem váltál le a szüleidről..
Tudok csoportot, ami határmeghúzást, nemek kiosztását megtanítja asszertíven és agresszívan is, mert bizony van, aki abból ért. Ha pesti vagy személyesen is tudsz menni, ha vidéki, akkor online is vannak workshopok.
De így nem lehet élni, ahogy te élsz. Teljesen tönkretesznek. Traumafeldolgozást később tudok ajánlani.
Ennyit tudok segíteni, ez viszont valós, nem 90 válasznyi hibáztatás.
Kérdező, milyen messze van ez az építkezés a szüleidtől?
Hol éltek most?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!