Hogyan reagálnátok egy ilyen helyzetben?

De, pontosan leírtuk, hogyan kell kezelni egy nárcisztikus személyt: persze fel kell hívni, de minek még egyszer, ha elsőre sem segített? Én is 20-on évesen jöttem rá, hogy bárkit el tudok engedni, és fel kell adnom az álmomat, hogy azzal az emberrel, akit nagyon szeretek, de szinte mindig csak bántott, majd egyszer megbeszélem a dolgokat, és onnantól minden szép lesz.

Feladatam, és felszabadultam, több év után éreztem egy kis boldogságot, és többé nem tudott bántani.

Azt várod, értsük meg anyáddal való kapcsolatodat, de semmi jót nem írtál róla. És hidd el, sajnálunk, de itt csak Te tudsz bármit tenni.

Nem lehet, hogy anyukád is ilyen betegeskés volt fiatalon, csak akkor még nem tudták mi az az allergia?

Aztán most ez pattant vissza neki.

Nem mentsége persze, de én utánajárnék, ha már így alakult, hogy ő az egyetlen társaságod.

Próbálj azért máshoz is kötődni.

"Egyébként nem mindig tud opció lenni az, hogy elvágunk minden szálat. Viszont feleslegesen magyarázkodom, nem mindenki érti ezt meg, úgyhogy sziasztok."

. Te meg 10 válasz után se fogtad fel, hogy nem minden szál elvágásáról van szó, hanem határok felállításával, hogy magadat megvéded, miközben lemondasz arról, hogy a másik változzon meg... úgyhogy itt mi magyaráztunk neked bármit feleslegesen.

Minek??? MINEK??

Akkor ezek szerint nem ő az egyetlen kapcsolatod, csak te akartad őt is értesíteni, saját döntésed volt. Vissza az első válaszra, házhoz pofonért.