Bekísérjem anyát a kórházba?
Anyát csütörtökön műtik méhrákkal (szerencsére semmi áttét, nem kell majd neki sem kemo, sem sugár), kiveszik a méhét, petefészkeket. Sem a sima CT, sem a PET CT, sem pedig a MR nem mutatott semmi áttétet szerencsére.
Előtte 1 nappal, szerdán reggel 7-re kell a kórházba mennie, de sajnos nekem nincs jogosítványom, bevinni őt nem tudom. Ezért a szomszédunk aranyos volt és felajánlotta neki, hogy beviszi. A kórház Budapest pont másik felében van, ahol lakom. Dolgozom már (de otthon élek még), nekem 9-től van a munkaidőm. Ez a hetem katasztrofális, pénteken elutazom ráadásul (ez már fél éve le van szervezve, ki van fizetve, ráadásul eredetileg anya műtétje szeptemberben lett volna, csak sokat kellett várni a CT eredményre, és abszolút hülyén jön ez most így ki, hogy a műtét másnapján lelépek). Ráadásul még a szakdolgozatomat is írom és a konzulensemmel úgy egyeztettünk, hogy a hosszú hétvége előtt átküldöm neki a végleges verziót, hogy át tudja nézni a hétvégén. Nekem már csak szerdán lesz időm azzal foglalkozni, ugyanis ma délután/este pedig én megyek orvoshoz kivizsgálásra (tüdő probléma miatt). Csütörtökön terveztem anyát meglátogatni, bár nem tudom, a műtét után hogy, mikor ébred fel, viszont csütörtökön még beadandót is kéne írnom, mert maradt az egyetemen 1 tárgyam és csütörtök estére beszéltünk a csapattársaimmal meetinget (csoportos beadandó). És péntek hajnalban indul a gép. Egyszerűen azt sem tudom, merre áll a fejem, mellette 8 óra munkám van, homeofficet sem tudom megoldani ezen a héten, olyan jellegű munkáim vannak. Anya tegnap beszólt, hogy "gondolom, egyikőtök sem tervez bekísérni a kórházba". (bátyámnak és nekem címezte, ő egyébként 7-8 közöttre jár dolgozni, pest harmadik végébe). Szabink egyikőnknek sincs már több. Én őszintén szólva nem terveztem bekísérni, hanem másnap meglátogatni őt műtét után, illetve aznap reggel nyilván felkeltem volna, mikor megy és elköszönök tőle, mikor indulnak a szomszéddal. De most elültette a bogarat a fülemben, és rosszul érzem magamat, hogy be kéne kísérni. De már most teljesen ki vagyok merülve és nem kelnék fel fél 6-kor azért, hogy bekísérjem őt (úgy hogy be is viszi más sutóval), pláne hogy utána 7 órát csövezem a városban a munkaidőm előtt, 8 órát dolgozom és utána kb még 4-5 órát szadogázom, ha nem többet. Kb hajnalig azzal kell foglalkoznom, hogy szerdán el tudjam küldeni a végleges verziót a tanáromnak.
Eléggé mentegetőzősre sikerült...
Ha ő igényli, és igényli, akkor kísérd.
" Én őszintén szólva nem terveztem bekísérni, hanem másnap meglátogatni őt műtét után, illetve aznap reggel nyilván felkeltem volna, mikor megy és elköszönök tőle, mikor indulnak a szomszéddal."
Mondd el ezt Édesanyádnak, hozzáteheted, hogy gondolni fogsz rá és drukkolsz.
A műtűt előtti napon még fel is hívhatod, ha visz telefont.
Meg a lakásban átköltöztem az egyik szobából a másikba (a régi szobában beázott a fal és penészesedik minden, és most ideiglenesen egy másik szobába cuccoltam be /apa régi dolgozó szobájába/). A falat majd a szakdoga hajrá után tervezzük megcsinálni barátommal kettesben, viszont egyelőre a szobát egyáltalán nem tettem rendbe, a cuccaim nagy részét ott hagytam, kupi is van, tényleg gázos. De majd a felújítás előtt nyilván összepakolok és selejtezek is egy nagyobbat, de már egy hónapja megy emiatt is a veszekedés, hogy "egyszerre két szobában vagyok szétterjeszkedve és miért hiszem azt, hogy az egész lakás az enyém". De nem érti meg anya, hogy EZZEL MOST NEM AKAROK FOGLALKOZNI.
Mindegy befejezem a panaszkodást, megyek vissza dolgozni, csak picit most ki vagyok borulva
Anyaként írom, engem is műtöttek rákkal (vese).
De egy ilyen helyzetben én nem tennék ilyen megjegyzést, hogy lelkiismeret furdalást indítsak el. Olyan mártírkodásnak hangzik.
Ha a gyerekeim nem vennének ki szabit a kisérgetésre, annak nyilván oka van. Vagy én, vagy a munkahely. Ennyi.
Szerintem csináld a dolgodat és tégy úgy, ahogy tervezted.
Októberben nincs szabid, úgy, hogy utazni fogsz, vizsgaidőszak lesz még ebben az évben?
Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de tennék az utazásra, ha a rákos anyámnak szüksége van rám. Műtét után sem ártana neki némi segítség, de rád ugye nem számíthat semmiben. Szerintem ez szomorú.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!