Bekísérjem anyát a kórházba?
Anyát csütörtökön műtik méhrákkal (szerencsére semmi áttét, nem kell majd neki sem kemo, sem sugár), kiveszik a méhét, petefészkeket. Sem a sima CT, sem a PET CT, sem pedig a MR nem mutatott semmi áttétet szerencsére.
Előtte 1 nappal, szerdán reggel 7-re kell a kórházba mennie, de sajnos nekem nincs jogosítványom, bevinni őt nem tudom. Ezért a szomszédunk aranyos volt és felajánlotta neki, hogy beviszi. A kórház Budapest pont másik felében van, ahol lakom. Dolgozom már (de otthon élek még), nekem 9-től van a munkaidőm. Ez a hetem katasztrofális, pénteken elutazom ráadásul (ez már fél éve le van szervezve, ki van fizetve, ráadásul eredetileg anya műtétje szeptemberben lett volna, csak sokat kellett várni a CT eredményre, és abszolút hülyén jön ez most így ki, hogy a műtét másnapján lelépek). Ráadásul még a szakdolgozatomat is írom és a konzulensemmel úgy egyeztettünk, hogy a hosszú hétvége előtt átküldöm neki a végleges verziót, hogy át tudja nézni a hétvégén. Nekem már csak szerdán lesz időm azzal foglalkozni, ugyanis ma délután/este pedig én megyek orvoshoz kivizsgálásra (tüdő probléma miatt). Csütörtökön terveztem anyát meglátogatni, bár nem tudom, a műtét után hogy, mikor ébred fel, viszont csütörtökön még beadandót is kéne írnom, mert maradt az egyetemen 1 tárgyam és csütörtök estére beszéltünk a csapattársaimmal meetinget (csoportos beadandó). És péntek hajnalban indul a gép. Egyszerűen azt sem tudom, merre áll a fejem, mellette 8 óra munkám van, homeofficet sem tudom megoldani ezen a héten, olyan jellegű munkáim vannak. Anya tegnap beszólt, hogy "gondolom, egyikőtök sem tervez bekísérni a kórházba". (bátyámnak és nekem címezte, ő egyébként 7-8 közöttre jár dolgozni, pest harmadik végébe). Szabink egyikőnknek sincs már több. Én őszintén szólva nem terveztem bekísérni, hanem másnap meglátogatni őt műtét után, illetve aznap reggel nyilván felkeltem volna, mikor megy és elköszönök tőle, mikor indulnak a szomszéddal. De most elültette a bogarat a fülemben, és rosszul érzem magamat, hogy be kéne kísérni. De már most teljesen ki vagyok merülve és nem kelnék fel fél 6-kor azért, hogy bekísérjem őt (úgy hogy be is viszi más sutóval), pláne hogy utána 7 órát csövezem a városban a munkaidőm előtt, 8 órát dolgozom és utána kb még 4-5 órát szadogázom, ha nem többet. Kb hajnalig azzal kell foglalkoznom, hogy szerdán el tudjam küldeni a végleges verziót a tanáromnak.
Nyilván én is aggódom a műtét miatt, de nem tudok szabadságot kivenni.
Amúgy nem érdekel, ha kidob a lakásából, úgyis egy ideje el szeretnék költözni (ha más nem, egy szobát kiveszek). Eddig csak anya tartott vissza... Állandóan le akar beszélni róla.
Na és minek kellene a szabadsag? A műtét napjara? Nincs az a főnök, aki el ne engedne anyad műtétje miatt.
De mondom én, volt már ez a kérdés.
De miért olyan fontos az utazás? Miért nem lehet beszélni a csoporttarsakkal, hogy tegyétek odébb a meetinget?
Itt bizony te vagy önző, nem kicsit.
"... az a válaszoló írja jól, aki azt írta, saját magát nézze a kérdező, mert más úgysem fogja nézni."
Így van. Saját magát nézze. Majd akkor is, ha az anyja épp meghal valami komplikáció miatt a muto asztalon. Csak saját magát nézze.
28, nem feltétlenül a fizikai segítség fontos ilyenkor.
Az, hogy nincs egyedül, ott van valaki, aki eltereli a gondolatait, az sokat segít.
Egy nőnek a méhe és a petefészkei elvesztése elég nagy teher lelkileg, ráadásul ott az aggódás, hogy mi lesz a szövettannal, hogy biztosan nincs-e áttét, stb.
Egy felnőtt nő ilyenkor nem képes az anyja mellett lenni???
Bár már a múltkori kérdésnél is gyanúsvolt, valós-e az egész. Egy CT-lelet negyed óra akkor is, ha egy ujjal gépeli le az orvosírnok, amit ledoktált a radiológus. Emiatt nem tolnak el egy hónappal műtétet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!