Dolgozó nagylányom megszakította velem a kapcsolatot, mivel nem fizettem ki számára egy felesleges, OKJ-s tanfolyam félmilliós díját. Miként lehetne helyreállítani a békét? Megkereséseimre ugyanis azóta nem reagál, hiába vált okafogyottá a kérés.
Lányom anyjától 2007-ben elváltam. Ex nejem és lányom igényes lakáshelyzetének megteremtéséhez, a közös ingatlan engem illető eladási árából kifizettem az előírt gyerektartást bőven meghaladó összeget egyben és előre (beleszámítva az egyetemi éveket is). Sőt exem kérésére még úgynevezett "zsebpénzt" is biztosítottam, ami a mai áron ~ 2,5 millió Ft.
Mindezek ellenére volt nejem folyamatosan hozzám irányította a gyereket, ha valami jelentősebb kiadás volt várható. Természetesen, amíg tanult a lányom, ezeket a költségeket rendszeresen át is vállaltam. (Még a jogosítvány tanfolyami díját is kifizettem, amit soha nem végzett el.)
Amikor felvették az egyetemre, örömömben azt vettem, neki, amit csak kívánt, többek közt egy akkor legerősebbnek számító laptopot, mert azt mondta, az szükséges a tanulmányokhoz.
Január végén tudtam meg véletlenül, hogy félévkor otthagyta az egyetemet és munkába állt.
Ezután anyja tanácsára színész szeretett volna lenni, de nem vették fel. Az utolsó rostán kérdezte tőle valamelyik főszínész, hogy "miért nem akar vágó lenni?".
Vágó... egy olyan akaratos, önfejű gyerek (bak), mint az én lányom? Ebből is látszik, hogy a felvételin azt sem tudják kikövetkeztetni, hogy milyen valakinek a személyisége, nemhogy hasznos tanácsokkal tudnák ellátni. (A vágó munka egyébként 90 %-ban irányított, csupán 10 %-ban ad önállóságra némi lehetőséget.)
De, hogy még bonyolítsák a helyzetet, nem tanácsolták közvetlenül azt, hogy jelentkezzen egyetemi vágó képzésre, hanem inkább végezzen el mindenféle OKJ-s, semmirevaló tanfolyamokat és majd ezután meglátják. Szóval magyarán bolondját járatták a felvételizővel.
A szerencsétlen, összekavart gyerek pedig elment egy kis színházba is "szakmát" tanulni, hátha úgy előbb-utóbb sikerül a felvételi, de ott leginkább csak átneveléssel, ráhatással foglalkoztak.Szerepet azonban csupán egyetlen előadásban kapott. A ráhatás eredményeként viszont akkoriban megtagadott engem, még a Facebookon is letiltott, hogy ne láthassa senki, hogy van egy másként gondolkodó apja.
A 60. születésnapomra ettől függetlenül természetesen meghívtam. Leírtam, hogy az örökösödésről szeretnék beszélni vele. Erre váratlanul pozitívan reagált (valószínűleg anyja utasítására), és két évig ismét ápoltuk a jó viszonyt.
A 62. születésnapom után azonban, amikor hazafelé vittem, az OKJ-s vágó tanfolyam kifizetését erőltette, és amikor én azt elvetettem, a lámpánál kiugrott az autóból és beszaladt egy vasúti területre. Azóta hiába keresem, hiába hívom ünnepeken, hiába köszöntöm névnapján, születésnapján, nem válaszol. Még a vírus legerősebb időszakában sem gondolt rám.
Lányom 30 éves lesz hamarosan. Több éve dolgozik normális, fővárosi bérért. Nyáron a barátaival rendszerint külföldre (tengerpartra) jár nyaralni, de év közben is sokat utazik úgy belföldön, mint külföldön. Divatosan öltözködik, mindig a legújabb iPhone-ja van.
Jómagam viszont már nyugdíjas lettem és egy vidéki községben lakom. A havi nyugdíjam télen a gázszámla kifizetésére (szó szerint) elég. 30 éve nem voltam külföldön, sosem nyaraltam tengernél. Utoljára 2019-ben voltam 4 napos gyógyfürdőkúrán Tiszakécskén. Egész életemben módjával költekeztem, hogy ne kelljen öregségemre másra támaszkodnom. Megelégszem egy Nokia 6700-as, kőkori telóval, amit igen ritkán használok. Mindemellett sokat olvasok, nem iszom alkoholos italokat, nem kávézom, nem dohányzom, nem eszem feldolgozott húskészítményeket stb. (Szóval megpróbálok egészséges és értelmes maradni.)
A leírtak alapján (elnézést a részletességért) felvetődik a kérdés:
- Jogos, hogy az anyja megpróbált a gyereken keresztül a végletekig pumpolni?
- Jogos, hogy a lányom több éve "kitagadással" büntet?
válasza:"Bszki... a lányom az anyjával él. Figyelj már oda, ezért tudja zsarolni."
Tehát aki "Több éve dolgozik normális, fővárosi bérért", az a lakhatással zsarolható.
Szerintem gondold át, hogy mit mivel szeretnél magyarázni, gondold át újra, hogy mivel szeretnéd a történetet kiszínezni, és ha az egy ellentmondásoktól mentes sztorivá összeállt, írd ki újra!
válasza:Nyilván semmilyen kapcsolatod nem volt a lányoddal, csak odaadtad neki a pénzt (azt is egyben, az anyjának), és ezért gondolod magad jó apának.
Mondjuk a generációdban ez tipikus, az apák max odadobnak egy tizest szülinapra, és akkor már azt hiszik, megadtak mindent a gyereknek. Aztán csodálkoznak, hogy a gyerek nem hálás, meg nincs köztük semmilyen kapcsolat akkor, amikor már azzal a 10essel nem lehet sakkban tartani a gyereket, mert felnőtt, saját élete van.
A gyerekeddel sosem volt jó kapcsolatod, sőt, semmilyen nem volt, csak egymás mellett voltatok, valószínűleg illendőségből, mert családtag vagy. Most ebből az illemből lépett ki, igazából semmi nem változott. Nem ismered a lányod, sosem ismerted.
Vagy leültél valaha beszélgetni vele őszintén, meghallgatni a véleményét, megkérdezni, hogy érzi magát, mi fáj, hogyan tudnál neki segíteni? Volt együtt programotok, bármilyen érzelemkifejezés?
Vagy csak a lóvéért cserébe várod, hogy majd a kertedet gondozza és szeret?
válasza:tehát adtál kb mai áron 2,5 millát a lánynak.
15 volt, mikor váltatok, 4 év középiskolával, négy év felsőoktatással számolva (te mondtad, hogy annak a végig számoltad ki). Az havi 25ezer. Nem kevés, de távol áll attól, amire büszkének kellene lenni.
válasza:Igazi keresztény-konzervatív mélymagyar nevelés. Adjunk neki egy valag pénzt, majd pedig várjuk el, hogy az egész életét kényünk-kedvünk szerint élje.
Gondolom, te nem érzed át, hogy ez mennyire groteszk.
55/56 RE
Nem jól következtetsz, mindenünk közös az asszonnyal, én ebben is maradi vagyok. Így láttam (így tanultam) a szüleimtől.
Sajnos az első házasságomban is így volt, csakhogy én az örökségem beépítettem a házunk tetőterébe, lényegében egy új lakást hozva létre. Az akkori asszony pedig a saját örökségét külön bankszámlára tette, és mikor rákérdeztem néhány év múlva, azt felelte, hogy a gyerekkel már rég "elfagyizták meg elsütizték" a teljes összeget (egy panel lakás árát). Ezért kért tőlem még ún. "zsebpénzt" is a váláskor. Ha viszont nem fizetem ki előre a gyerektartást, akkor nem sikerült volna az adásvétellel vegyes csere, mivel a házunkat az vette meg, akinek ők a 4 éves társasházi lakásába költöztek. A majdnem új lakásért pedig többet kellett adni, mint ami az ő része volt a ház eladásából.
Egyébként nem csak az ingatlanainkról van szó, hanem van egy jelentős cégünk, nagy ráktárkészlettel, ami eladásra készen áll. Óriási badarság, hogy a gyereket az anyja úgy befolyásolja, hogy közben rengeteget veszít.
Az igazi persze az lett volna, ha barátjával továbbvitték volna a céget. No, de hát ez a magyar valóság: inkább betartok, mintsem folytassak egy befutott, saját erőből finanszírozott startup-ot.
Ezt ahhoz tudom hasonlítani mint, amikor az első lakásomban a telefont átírták a nevemre és odaadtam a számot a legközelebbi munkatársamnak, aki mint később kiderült, eldobta a papírt, hogy ne is kelljen tudomást venni róla. (Akkoriban ugyanis a telefon kuriózumnak számított.)
válasza:El kell hogy keserítselek: Ha te beépítetted a ház árát a tetőtérbe, akkor az jogosan lett közös vagyon, míg a feleséged öröksége maradt az övé, az nem válik közös vagyonná sosem. Ismét te voltál a hülye, már ne haragudj...
"Az igazi persze az lett volna, ha barátjával továbbvitték volna a céget. No, de hát ez a magyar valóság: inkább betartok, mintsem folytassak egy befutott, saját erőből finanszírozott startup-ot."
Bszki, hihetetlen vagy. Rendeznéd az életét a gyereknek, de még a PASIJÁNAK is, hogy ki mit dolgozzon. Bammeg, te tényleg azt se látod merre vagy arccal, vagy tényleg troll vagy.
válasza: válasza:"én ebben is maradi vagyok. Így láttam (így tanultam) a szüleimtől"
Ez veled a baj. Hogy gondolkodás helyett vakon utánzod azt a mintát, ami beléd égett. Akkor is, ha az rossz. Ezért ment tönkre a házasságod, és ezért sem hajlandó veled találkozni a lányod.
Igen, ezt te szúrtad el.
válasza:"Az igazi persze az lett volna, ha barátjával továbbvitték volna a céget."
Megint csak ez a más életében vájkálás.
Te ha tehetnéd, még abba is beleszólnál, hogy milyen papírral töröljék a feneküket.
Az ő életük. Lehet, hogy egész egyszerűen nem akarták továbbvinni a céget. Mert másképp képzelték el a jövőjüket. Vagy mégsem volt annyira fényes a jövője annak a cégnek, mint ahogyan azt te gondoltad. (Nem ez lenne az egyetlen túlzó képzelgésed.)
De hogy még annak az életét is te akarnád irányítani, akihez tényleg semmi közöd, tényleg nem esik le, hogy mennyire el vagy tévedve??
"odaadtam a számot a legközelebbi munkatársamnak, aki mint később kiderült, eldobta a papírt, hogy ne is kelljen tudomást venni róla"
Vagy mert rohadtul nem érdekelte a számod (sem az, hogy azzal nagyzolsz), és bőven elég volt neki, hogy a munkahelyen veled kellett dolgoznia.
Veled az (is) a baj,hogy azt hiszed, te vagy a világ közepe. Te azt várnád el, hogy mindenki tövig nyaljon neked. Megadod a telefonszámodat, és már ugráljon körbe, meg emeljen isteni magasságokba. Tényleg nem esik le, hogy a lányodat is ezért veszítetted el?
válasza:#70: Tényleg röhejes, hogy a kérdezőnek semmiféle önreflexiója nincsen....
A felnőtt gyerek életében vájkál naphosszat, és irányítgatni akarná... Csoda, ha ebből nem kérnek???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!