Bunkóság volt a párom lánya részéről vagy én vagyok érzékeny?
Párom lánya 19 éves én 33. Tegnap segítettünk neki vidékről Pestre költözni. Kocsival mentünk és annyi holmija volt, hogy csak a söfőr fért be mellé.
Mondtam oké, pakoljunk be mindent eljövök vele tömegközlekedéssel. 4 órát utaztam vele (kocsival 2 óra lett volna). Mikor elköszönt annyit nem mondott köszönöm.
Páromnak megköszönte igaz. Jogosan vártam volna, hogy nekem is csak annyit mondjon köszi?
Vagy én vagyok érzékeny és reagálom túl
Pláne egy kvázi idegen, aki beáldozza a napját, odamegy segíteni pakolni majd 4 órát vonatozik. - kérte ezt a lány?
Mert mostohaanyámból kiindulva ő kérés nélkül jött, kísérgetett, aztán hálásnak kellett lennünk érte, mikor a kutya nem akarta, hogy velünk jöjjön.
Oké, a kapott tárgyakért persze, de én nekem továbbra sem világos, hogy miért kell egy 19 éves felnőttel együtt! munkát keresni?
Legalábbis a munkaadóm szerintem élből kivágott volna hogy apám kezét fogom közben.
#38, nem ironizáltam.
#37, közös munka volt az apjával a lekvárfőzés, mi ilyeneket együtt csinálunk.
Azért mert eddig mindent a szülei csináltak helyette. Az normális, hogy egy szobába az utolsó kacatig mindent elhoz?
Én is költöztem tavaly nyáron. Egy kisgyerekkel. Egy kocsiba belefért a cuccunk. Úgy hogy a kisgyereknek táska, játék, ruha minden volt.
Az apja ugyanígy volt. 5 hónapig volt távol és annyit pakolt össze, hogy befértünk a kocsiba 3an.
És ha nem kér az apja nem megyek le. Mert nem vagyunk össze nőve. Elfogadom a gyereket, nem vitatkozunk, de ez akkor is sérti az önérzetemet.
"Az normális, hogy egy szobába az utolsó kacatig mindent elhoz?"
Szerintem ez egyénfüggő. Van, aki nem szeret sok mindent hurcolni egyik átmeneti lakóhelyről a másikra (én sem), és van, aki igen. Egyeztetni kellett volna a lánnyal költöztetés előtt, hogy mennyi holmija van, nem pedig abból kiindulni, hogy én így meg így szoktam, akkor biztos más is.
Máskor megköszön neked dolgokat? Ha igen, akkor én letudnám a mostani esetet anniyval, hogy figyelmetlen volt és elfelejtette (de ha téged ennyire bánt, akkor tedd szóvá, hogy Lujzi, nekem elfelejtetted megköszönni a segítséget). Ha meg nem, akkor az apja beszélgessen el vele az alapvető illemről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!