Ez szerintetek is bunkóság a kollégáim részéről? Beszólni, mert csendben dolgozom?

Igaz, hogy még csak 3-4 éve dolgozom, eddig nem változtam ilyen irányba, de azon is vagyok, hogy ne legyek olyan, mint ők. Én azt vettem észre, hogy a 8 órás munkát 4-6 óra alatt is el lehet végezni, ha nincsenek zavaró külső tényezők és az ember csak a munkájára koncentrál. Az előző munkahelyem ilyen szempontból jó volt, a kollégám is hasonló beállítottságú volt, ha megvoltam egy feladattal, ugyan nem mehettem haza, de olvasgathattam - toppon voltam a napi történésekből, letöltöttem nyelvkönyveket a gépre, illetve szakmai dolgoknak néztem utána, fejlesztettem magam. Szóval nekem a célom egy saját iroda, vagy otthoni munkavégzésre lehetőség, legalább heti két nap - utóbbiból egyre többet látni. Na most lehet, hogy aki lóg, pletykál, stb. annak jobbak az esélyei a főnöknél, kihúzhatja magát a munka alól, de könyörgöm, a munkahelyre én speciel dolgozni járok be, mert kell a pénz, nem haverkodni, pletykálkodni. Hét elején is siettem be a munkahelyemre, hogy beérjek 8-ra, erre a konyhában megállított a főnököm, hogy "na mesélj..." és egy fél órás pletykálkodás következett, közben azon kattogott az agyam, hogy milyen jó lett volna ezalatt a fél óra alatt inkább otthon kényelmesen megreggelizni a párommal, esetleg elolvasni még egy fejezetet a könyvből, amit épp olvasok, hisz érdembeli munka nem folyt ez idő alatt a munkaidőből.

Azt sajnos már az összes kollégámtól megfigyeltem itt ezalatt a rövid idő alatt is, hogy megpróbálják a munkájukat rám testálni, főleg az alja munkát, méghozzá úgy, hogy a főnöknek panaszkodnak, hogy milyen sok a munkájuk, nincs erre idejük. Ketten a főnökkel sutyimutyiban beszélték ezt le, így csak jött a főnököm, hogy majd a "Julikának" segíts, utána meg hogy majd "Marikának" ebben meg abban kéne segíteni, mert sok a dolguk. Végül a harmadik pletykafészek ott mellettem fakadt ki a főnöknek, hogy idehoztak neki valami papírokat, hogy szkennelje be, de neki milyen sok a dolga, mikor csinálná ezt meg, stb. stb. Mire a főnök javasolta, hogy majd én szívesen segítek neki beszkennelni - na persze, nem ilyen munkára vettek fel, főleg nem hogy más feladatát megcsináljam. Másnap ez a kedves kolléga ismét panaszkodott, hogy na megy beszkenneli ezt a sok papírt, jajajaj nyafogott egy sort, gondolom azt hitte eszembe jut, hogy segítenem kell, majd mikor kiment a "Julika" szóvá tette, hogy "nem úgy volt, hogy segítesz neki?" , mondtam neki, hogy most nem érek rá, mást csinálok. Elmentem kicsit később a mosdóba, ami a nyomtató felé vezet, hát ott volt a szkennelő kollega, elkapott valakit már a folyosón és a fénymásoló mellett is nekiállt pletyizni és nevetgélni, majd lelépett 1 órára ebédelni - valóban sok a feladata....

Nem tervezek egyébként sokáig itt maradni, mert napról napra gyomorforgatóbb eseményekkel találom szembe magam, pályázgatok, hátha valami jobb összejön.