Bunkóság volt a párom lánya részéről vagy én vagyok érzékeny?
Párom lánya 19 éves én 33. Tegnap segítettünk neki vidékről Pestre költözni. Kocsival mentünk és annyi holmija volt, hogy csak a söfőr fért be mellé.
Mondtam oké, pakoljunk be mindent eljövök vele tömegközlekedéssel. 4 órát utaztam vele (kocsival 2 óra lett volna). Mikor elköszönt annyit nem mondott köszönöm.
Páromnak megköszönte igaz. Jogosan vártam volna, hogy nekem is csak annyit mondjon köszi?
Vagy én vagyok érzékeny és reagálom túl
Én sem értem miért támadja mindenki a kérdezőt - akkor már négyen vagyunk így ezzel.
Alapból biztos a mostohaanyu miatt válhatott el apu, biztos, csak ez lehet vagy milyen sztereotípiák mentén gondolkodtok? Mit ártott nektek a mostohaanya? És a lánynak?
"Párom mondta, hogy menjek vele, mert ilyen hosszú úton nem szeret egyedül vezetni."
Ez okozott mindent. Felnőtt faszi tudja már lefoglalni magát valamivel.
Akkor jobb lettem volna, ha párommal utazok vissza és a csaj holmijabol marad ott valami? A csaj utazhatott volna egyedül. Akkor lehettem volna a rossz fej mostoha. Mondjuk most is az vagyok. 😁
Fel hoztuk a ruháit, elmentünk náluk kipakolni. Eljött hozzánk, össze pakolt ami meg innen kellett neki (aszalták, tányért, edény, csepegtető).
Én itthon maradtam a kicsivel, az apjával ment vissza a lakásba kipakolni amit tőlünk vitt: mivel tudta, hogy nem megyek vele szerintem annyi kellett volna, hogy kösz…az apjának megköszönt mindent. De nem azt, hogy nektek. Neked köszönök mindent.
Öhm, ha tömegközlekedéssel kísérnek, nem szoktam köszöngetni. Minek? Az ő döntése volt, bár eleve nem kell a vonaton csücsülni mellettem ha 19 éves vagyok.
A fuvart meg megköszönte az apjának, ugyanis ő vezetett. A kákán is csomót keresel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!