Bunkóság volt a párom lánya részéről vagy én vagyok érzékeny?

Szerintem csak az új lakás, meg a sok dolog miatt elfelejtette, vagy valami.

Biztos hálás, amiért segítettél :D

#17

Akkor már hárman vagyunk, én is veletek értek egyet.

Fura ez a gyakori amúgy, amikor felmerül bármi apa felesége és apa gyereke dolog, akkor itt mindenki sulykolja a gyereknek, hogy "a senkid". Mármint apja felesége.

Fordítva persze már nem így van, neki kötelessége segíteni, és ha egy köszönömöt elvárna, akkor már szemét és a kákán a csomót keresi. Itt ez a kettős mérce van.

23-nak:

17-es, 20-as válaszoló voltam

Én is egy senkije vagyok a jelenlévők szerint - tisztelet a kivételnek - a férjem gyerekeinek. És a férjem is egy senki a fiamnak.

Nagy baj lenne, ha ez így lenne. Szívük joga nem szívlelni minket nyilván. De azért családon belül általában nem így működik, hogy apám felesége - jelesül én - az a kamaszlánynak a senkije. Nálunk legalább is nincs így. Ahogy mi is amiben lehet, segítünk egymás gyerekinek. Nem kérdés. Mivel előző kapcsolatból származó gyerekkel ismerkedtünk meg, kölcsönösen elfogadtuk egymás gyerekét és azt, hogy a párunknak ő az első.

Szerintem azzal, hogy a párodnak megköszönte, úgy gondolta, mindkettőtöknek megköszönte.

Apám felesége volt még ilyen érzékeny erre....Magamból indulva ki, én is, hasonló helyzetben nem köszöngettem meg külön-külön, hanem apámnak mondtam, hogy köszönöm nektek. Kettőjükre gondoltam. Meg, ha vittem valami ajándékot nekik, akkor nem vittem külön-külön, hanem odaadtam apámnak, hogy ezt hoztam nektek. Kettőjüknek. A nő meg mindig megsértődött, hogy neki nem vittem semmit. Pedig vittem. Na,mindegy... lehet, bunkóság volt tőlem is, már így utólag, :-) de akkor valahogy így vettem természetesnek.