Mit tegyek, ha a gyerekeim nem akarják már látni a férjemet? Soha többé.
Én egy elég elfogadó személyiség vagyok, nem tudok haragudni senkire sem, többnyire a jelenben működöm, és nem nagyon emlékszem a traumatikus dolgokra. Sokáig azt hittem, normális az, hogy "bántanak" és sokat sírunk a férjem ámokfutásai miatt, azonban mára már tudom, hogy nagyon nem az.
A legnagyobb gyermekem már 26 éves és mivel ez azóta tart, hogy ő megszületett, és még most sem tudtam kilépni belőle, nem látogat már minket soha, és velem is megszakította a kapcsolatot. A gond az, hogy a férjem ettől egyre dühösebb, szerintetek hogy lehetne őket kibékíteni?















"engem állítanak be egyedüli felelősként, miközben az apjuk a démoni.."
Amúgy itt siklott ki a sztorid, aki ilyen helyzetben van mint te, az mentegeti a szarhalmot és még véletlenül sem nevezi démoninak.










Kamu a sztorid, azt kérdezed,hogyan békitsd ki őket, aztán meg démoninak nevezed a férjed, és további ellentmondások.
Nálunk van egy ilyen a családban, a nő többször brutálisan meg lett verve amikor rákérdett egy egy megcsalásra (ez kb 16-17 éve tart) a kislány most 15 éves, tiszta depis, semminek sem tud örülni, utálja az embereket, a társaságot.
A nő meglépett kb. két éve, akkor is becsajozott az ember és jó szokásához híven jól megverte a nőt amiért az számon kérte, akkor mondta el a nő,hogy rendszeresen veri, eljár prostizni (ezt mindenki tudta rajta kívül, vagy talán ő is) csajozik össze vissza, hordja haza a nemi betegségeket, akkor minden adott volt egy új élethez 200 kilométerre arrébb, új munkahely, ingyen lakhatás 1-2 évig amíg talpra ál, jó suli a kislánynak, a kislány szinte könyörgött,hogy ne menjenek vissza, mit gondoltok mit tett a nő? Hát visszament, mivel (legyen) Laci egy jó ember ês megváltozott.





#46
Lehet, hogy kamu ez a sztori, de azért lássuk be, hogy rengeteg ilyen agy nélküli ostoba nőt lehet látni a valóságban. A kérdező valószínűleg tükröt tart az ilyen típusú hülye pcsáknak, akik képtelenek józanul gondolkodni, mert annyira életképtelenek egyedül, hogy bármi áron kell nekik egy ilyen hím. A nyavalygás meg jó, mert akkor teljes az életük, ha sajnáltatják magukat másokkal. Ettől kielégülnek, hiába nem változik meg a helyzetük.





vigasztaltam őket, amikor a férjem bántotta őket verbálisan vagy fizikailag - ha ez igaz, örülj neki, hogy a gyereked egyáltalán téged látogat.
Én 18 évesen leléptem volna, és azt csinálsz, amit akarsz, majd az állam eltemet, merthogy megszűntél volna létezni, az is fix.





Igen, felelős vagy! TE szolgáltattad ki a gyerekeidet a férjednek, nem maguktól mentek oda, hogy verj meg, hanem annyi vér nem volt a pucádban, hogy akkor eléjük állj - anyaként.
Nekem nincs gyerekem, de amikor az unokahúgomat akarták bántalmazni (idősebb, agresszív iskolatársak), lazán beléptem közéjük, pedig én is csak egy nő vagyok, és ő "csak" az unokatestvérem.
De én vagyok az idősebb, a valamennyivel erősebb, ne egy gyerekkel próbálkozzanak.
Igen, megverhettek volna, de akkor inkább engem, mint egy gyereket.





Én hasonló családban nőttem fel. Amiket biztosan allithatok:
1. Soha semmi nem hozna újra közel minket apámmal.
2. Soha nem bocsajtok meg neki.
3. Hiába nem volt anyám részese a dolognak, de nem is tett ellene semmit. És ezt a vele való kapcsolatom is megsínylette.





Te se vagy jobb a férjednél.
Felnőtt voltál, elvalhattál volna és elköltözhettél volna a gyerekeddel. De nem tetted, inkább hagytad, hogy bántsa őt, ami ellen ő semmit se tudott tenni, mert gyerek volt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!