Mit tegyek, ha a gyerekeim nem akarják már látni a férjemet? Soha többé.

Nem akarom elhinni, hogy ez nem kamu.

Vigasztaltad őket, mikor a férjed bántalmazta őket!? Ez komoly? Szerinted ezért köszönet jár? Egy anyának nem ez a dolga, hanem az, hogy apuci kezét szépen eltörje ilyenkor.

"Szerintem kamu. Ilyen kapcsolatban csak egy írástudatlan, szellemi fogyatékos marad 26+ éven át."

Nem feltétlenül. Emlékszel Szilágyi Liliána történetére?

A kérdés szerintem is kamu, mert aki ilyen kapcsolatban marad, az pontosan tudja, hogy semmilyen védelmet nem nyújtott a gyereknek, és nem csodálkozik azon, ha a gyerek felnőve minden kapcsolatot megszakít, főleg nem akarja "összebékíteni" az önálló életet élő gyereket a bántalmazó szülővel.

De ettől függetlenül meglepően sok értelmes ember él ilyen kapcsolatban.

"mert vannak emberek, akiktől kb. lehetetlen megszabadulni"

. Hát, a fiad szerint ez nem így van...

Azon, hogy mondjuk Te is otthagyod a traumát?? Úristen, én nem is értem egyeseket. A gyerekeidet az apjuk bántotta egész életükben, de Te ahelyett, hogy elváltàl volna tőle és mentetted volna a gyerekeidet, inkább maradtál a csávó bukszájában...

Én a helyedben nem csodálkoznék, hogy a gyerekeid nem beszélnek veled sem, mikor neked az fontosabb volt, hogy mit gondolnak a faluban a válásról, minthogy a gyerekeid egészséges környezetben nőjenek fel.

Gyerekeidnek sikerült megszabadulni tőle. :D

Amúgy elmenne egy kamunak is, de vannak ilyen hülyék, mint a kérdező. (Még ha csak azt nézzük, hogy vissza akarja rángatni a gyerekeit a bántalmazójukhoz.)

"inkább maradtál a csávó bukszájában..."

Persze, csak is a pénz miatt lehetett...

"Most már látom, hogy óriási hibát követtem el, de nem értem min változtatna az, ha most elválnék."

Mondjuk a gyerekeddel megnőne az esély a kapcsolattartásra...de úgy látom nincs benned ilyen igény. Ha lenne elválnál, otthagynád. Anyám is ilyen volt, pont ilyen...

"de én sosem voltam velük mérgező, szerettem őket, vigasztaltam őket, amikor a férjem bántotta őket verbálisan vagy fizikailag.."

A gyerekeknek nem arra van szüksége, hogy valaki megsimogassa a fejüket, miután a másik szülő megverte őket, hanem arra, hogy biztonságos közegben éljenek. Ezt nem tudtad nekik biztosítani, mert az apjukkal maradtál, ezáltal ők is. Ne csodálkozz, hogy most nem kérnek belőletek.

"nem mindenki képes viharos drámai válásokra"

Valóban nem, és nem is akarok elmenni ilyen áldozathibáztató irányba, de te ott akkor meghoztál egy döntést, amit a gyerekeid (hozzáteszem, nagyjából jogosan) értelmezhettek úgy, hogy az apjukat és a "konfliktuskerülést" választod az ő jóllétük helyett.

"nem értem min változtatna az, ha most elválnék"

Talán egy fokkal kevésbé emlékeztetné őket a gyerekkori traumáikra az, ha meglátogatnak téged. Bár ilyen hozzáállással ez vitatható...

De ez a kedvencem:

"szerintetek hogy lehetne őket kibékíteni?"

:DD Mondd, hogy troll vagy. Légyszi! A kérdésre válaszolva: sehogy. A férjed az elmondottak alapján nem változott semmit. A legnagyobb gyereked meg erősebb nálad, és tudja, hogy ő ilyen életből köszöni szépen, de nem kér. Ha már te képtelen vagy változtatni az életeden, akkor legalább annak örülj, hogy ő tud és mer is lépni.

Sehogy. Ha jót akarsz a gyerekednek, meg sem próbálod.

Egy életre megnyomorítottátok, ha továbbra is maradna így minden, még tovább mérgeznétek az életét. Így is biztosan nagyon nehéz mindez számára. Inkább örülj, hogy neki volt ereje arra, amire neked nem: kiszakadt ebből a környezetből, maga mögött hagyta, és hosszas munka és pszichológus segítségével talán egyszer majd talpra áll annyira, hogy végre kicsit jól érezhesse magát a bőrében, tudja kicsit élvezni az életét.