Mit tegyek, ha a gyerekeim nem akarják már látni a férjemet? Soha többé.
Én egy elég elfogadó személyiség vagyok, nem tudok haragudni senkire sem, többnyire a jelenben működöm, és nem nagyon emlékszem a traumatikus dolgokra. Sokáig azt hittem, normális az, hogy "bántanak" és sokat sírunk a férjem ámokfutásai miatt, azonban mára már tudom, hogy nagyon nem az.
A legnagyobb gyermekem már 26 éves és mivel ez azóta tart, hogy ő megszületett, és még most sem tudtam kilépni belőle, nem látogat már minket soha, és velem is megszakította a kapcsolatot. A gond az, hogy a férjem ettől egyre dühösebb, szerintetek hogy lehetne őket kibékíteni?










Ha ez a dolog 100 évvel ezelőtt történik, azt mondom egye fene, ilyen a világ. Na de ebben a mai modern világban( 26 évvel ezelőttire is érvényes) egy nyilvánvalóan abuzív kapcsolatból nem kilépni, és hagyni hogy a gyerekek szenvedjenek emiatt?! Sajnálom amit anyaként érzel, azt a hiábavalóságot, visszautasítást, de a srácok joggal kerülik azt az állatot.
Változott-e valamit is az eltelt időben? Ha igen talán volna szemernyi esély a változás elindítására, ám ha nem, akkor a srácok érdekében , hagyd békében őket.
Mi a foglalkozásod, miből éltél korábban, hogy azt gondolod, a kapcsolatból korábban kilépve, nem tudtál volna stabilitást és biztonságot nyújtani?





Tényleg szörnyű ez az egész, én tudom, és rettentően sajnálom, de az is szörnyű, hogy engem állítanak be egyedüli felelősként, miközben az apjuk a démoni..
A lányaim szerint azt volt szörnyű végig nézni, hogy engem bántott szavakkal és nem tehettek semmit. Főleg érzelmi bántalmazás volt egyébként, az meg manipulatív nagyon, nehéz ellene mit tenni.










Abszolút nem téged állítunk be egyedüli felelősnek, de te voltál olyan helyzetben, hogy lépni tudtál volna. A bántalmazók nem állnak le csak úgy, viszont a bántalmazott fél eldöntheti, hogy vele marad-e. Egy szóval nem állítom, hogy könnyű meglépni egy ilyen válást, szakítást, főleg, ha valaki előtte évekig, évtizedekig manipulál és bántalmaz, de akkor is a maradás mellett döntöttél. A lányaid gyerekkorukban még kénytelenek voltak elviselni a te döntésed következményeit. Most nem azok, és ők máshogy döntöttek. Ezek után azért nehogy már ők legyenek a rosszak, amiért nem keresik a kapcsolatot egy bántalmazóval és valakivel, aki így vagy úgy, de szintén nem tudott nekik normális gyerekkort biztosítani. Ők nem akarnak ilyen életet élni, pont.
Azon kéne inkább elgondolkoznod, hogy miért akarod, hogy ők is benne maradjanak egy ilyen közegben. Szeretnéd, hogy tovább bántsa a férjed (akár érzelmileg, akár fizikaliag) a gyerekeidet? Feltételezem, hogy nem. Akkor viszont nem annak kéne inkább örülnöd, hogy nagy ívben elkerülik az erőszakos szülői házat?










"....vigasztaltam őket, amikor a férjem bántotta őket verbálisan vagy fizikailag....."
Csak egy kérdés: te normális vagy?
Azért kérdezem, mert egy normális Anya, a vígasztalásdi helyett úgy vágta volna ki a férjét, mint annak a rendje! Helyette te inkább a saját lelki békédet tartottad szem előtt, fő, hogy te senkire ne haragudj..csak meg legyen a harmónia! Nos, a gyermekeid gyermekkora ment tönkre a te ostoba életfilozófiád miatt! A helyükben én sem állnék veled szóba! Inkább örülj, hogy végre normális életet élnek, távol az általad teremtett toxikus környezettől!





együtt sírtunk mindig, én sosem ellenük voltam
de, ellenük voltál azzal, hogy egy önző anya voltál. Téged sem akarnálak látni, ha azért, mert neked pénz és p.cs kell, hagyod tönkretenni a gyerekkoromat.





További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!