Szülők! Ti valaha szégyenkeztetek már a gyereketek rossz tanulmánya miatt?

Anyád hozzáállása a lehető legrosszabb. Ki a francot érdekel mit fognak mondani a városban. A gyerekkel eleve az elsőt is ismételtetni kellett volna ilyen mértékű olvasási problémák mellett, hogy jobban rögzüljenek az alapok. Gondolom akkor is tiltakozott. Az meg, hogy nem viszi nev. tanba mert mit fognak szólni undorító. Mások véleménye miatt megfosztani a gyereket attól a minimális segítségtől is, amit legalább így kapna nagyon durva. Mellesleg, attól, hogy homokba dugja a fejét és képletesen ostorral veri a gyerek képességei marhára nem fognak megváltozni. A város meg így is úgy is dumálni fog, ha nem a nev. tan. hát a rossz eredmények miatt. Akkor meg nem mindegy. Anyádnak is kéne egy pszichológus.

A gyereknek szerintem az volna a legjobb, ha tudomásul venné a korlátait és szakemberek segítségével fejlesztené. Ezen túl pedig el kéne fogadni, hogy nem kell mindenkinek egyetemre menni. Ha más nem is próbáld te erősíteni a tesódban, hogy semmi gond, tanulhat egy olyan szakmát ami érdekli és valószínűleg többet fog vele keresni, mint jópár diplomás ember.