Szülők! Ti valaha szégyenkeztetek már a gyereketek rossz tanulmánya miatt?

“mert ő neveli és nem én”

Viszont a sírba is ő fogja kergetni. Minimum pszichiáter garantált a kisfiúnak, mire eléri a kamaszkort. Ha eléri. És ez anyád hibája lesz. Mert ennyire primitív és korlátolt. Ez pedig nem nevelés, hanem idomítás. Nyugodtan mutasd meg neki. Ha ismerném a pofájába is belemondanám személyesen a véleményemet.

Rohadtul szánalmas az, amikor úgy akarják motiválni a gyereket a tanulásban, hogy mit fognak mondani a rokonok meg a szomszédok. Én is hallgattam ezt egész gyerekkoromban. Mindig is egy közepes tanuló voltam, felnőttként tudtam meg, hogy amúgy jobban is tudtam volna tanulni, csak fejlesztőre kellett volna vinni. De baszogatni tudtak, hogy bezzeg az unokatestvéreim, bezzeg a szomszéd gyereke…

Ezzel lehet egy gyereknek az önértékelését legjobban sárba tiporni.

Az olyan ember, aki a gyereke eredményeit a magáénak tekinti az inkább ne is vállaljon gyereket.

Annak idején hordtak fejlesztésre, mindenféle külön órára. Cserébe kaptam is a szart a nyakamba, hogy bezzeg XY fejlesztő nélkül 12 évesen már Nobel-díj esélyes, bezzeg YZ-t nem kell ide-oda járatni, stb. Úgyhogy átérzem a kérdező tesójának a helyzetét abszolúte. 26-os még. Hiába a pénz, ha cserébe ott rúgott belém ahol tudott, amolyan tranzakcióként és nem is véletlenül járnék el egy rumbát örömömben, ha feldobná a talpát.

"De apa, biztos elvesztette a családját? Te mit csinálnál, ha elvesztenéd a családodat?

Eljárnék egy rumbát!"

Szerintem ezt a Louie élete- idézetet a tesód legkésőbb 10 év múlva megérti.

Az én gyerekem még nem jár iskolába, de volt pedagógusként, és sok tapasztalattal felsőoktatás terén: nagy ívben tennék az eredményeire, csak végezze el.

Én gimnáziumban kettes voltam számítástechnikából, mégis informatikus lettem. Történelemből kétszer majdnem megbuktam, és ma szabadidőmben történelmi videókat nézegetek.

Igaz, 20 évesen kellett megtanulnom tanulni (előtte ugyanis kb. abból éltem meg, ami az órán rámragadt: így is jó tanuló voltam, de az egyetemhez ez kevés). De meg lehetett csinálni, és igazából ez lenne a lényeg.

Akkor kell odatennie magát az embernek, amikor azt tanulja, ami érdekli.

Szóval az öcsédet tanulni kell megtanítani, nem ostorral felette állni.