Anyám nagyon sír és mérges, mivel tehetnénk a kedvét jobbra?

Kérdező: állással kapcsolatban: sok kulcsszóval és hasonlókkal szabható személyre a Profession hírlevele, regisztrálj és nézd meg, tanulmányozd.

Remélhetőleg fogsz olyat találni, ami tetszik, vagy amiben tudsz fejlődni.

Gondolom lehet olyat is találni, ami a diplomáddal végezhető, mert bizonyos tárgyak gondolom érdekeltek, de ha diplomásat nem találsz, érettségivel rendelkező állást találhatsz. Fejlődhetsz is benne.

"Rühellem, gyűlölöm amit csinálok és legszívesebben megölném magam minden percben de dolgozom..."

És ezt meddig fogod bírni/tűrni?

"Csak meg kell találnom azt a szakmát ami egy kicsit is megfog."

Úgy érted, a betanított munkák közül?

"Vagy jó lenne ha bejönne a streamelés, de ezt most hagyjuk..."

Ne reménykedj. Esetleg ha valami egyedibb témáról tudnál igényes, minőségi tartalmat előállítani, és/vagy ha óriási szerencséd van, akkor TALÁN.

Mondjuk ha hugicát streamelnéd napi 8 órában, simán lehetnél a trash műfaj koronázatlan királya. Egyszerre nyomnád le Győzikét és Molnár Krisztiánt, de talán még Herbyt is.

"Attól mert az IT nem jött be és fostam lelépni az egyetemről az nem azt jelenti, hogy nem találhatok szakmát amit nem rühellek annyira."

És azt milyen végzettséggel fogod művelni?

Csak halkan jelzem: kidobtál 5 évet, és ezáltal 10 államilag finanszírozott félévet. Innentől egy újabb diploma milliós nagyságrendekbe fog kerülni. A szakképzéssel kapcsolatban tényleg nem vagyok jól informált, hogy ott hogy megy az állami finanszírozás felnőttképzés esetén, de időben az is 1-2 év komoly tanulást jelent. Végzettség nélkül meg kb. a takarító - rakodómunkás - szalagmunkás szentháromságból választhatsz.

De kívánom a legjobbakat, majd számolj be 5 év múlva a karrieredről!

"És hagyj az értelmi fogyatékos emberekkel."

Nem fogyatékosabb, mint bárki a te családodban.

Mentálisan beteg, igen. A saját kis elképzelt világában éldegél, és eléggé elszakadt a valóságtól. Na, de ti nem?? Bírom azt, aki ítélkezik, meg lenéz másokat, de ő tök ugyanolyan. (A családja meg még rosszabb.) Te is a saját kis világodban élsz. Oké, lehet, nem olyan súlyos mértékben, mint Dettol, de azért nálad is erősen belóg a léc. Tényként elhiszed, hogy anyád egy elismert szakember, és profi neveléspszichológus, akinél sorban állnak az emberek nevelési tanácsokért. Miközben a saját szemeiddel látod, hogy még egy fürdés is egy disznóvágással ér fel, és sikerült húgodból egy kórosan elhízott, igénytelen, öntörvényű, erőszakos kis hárpiát nevelnie. Elhiszed, hogy ő egy tökéletes dolgozó, és tökéletes kolléga, csak mindenki más a szemét hülye. Elhiszed, hogy húgod szinte éltanuló, és kicsattan az intelligenciától. Közben meg a WC lehúzása meghaladja a képességeit.

Szóval mielőtt ítélkezel más felett, azért nézz már magadra!

"Lehet, de aki dolgozik az megtalál valami egyensúlyt a rossz és a jó között általában vagy simán megidomul és elfogadja, hogy az élet rossz."

Vagy esetleg olyan irányban kezd el tanulni, amivel a későbbiekben szívesen foglalkozna.

Nem állítom, hogy minden percét élvezem a munkámnak. Azt sem, hogy ne lett volna pocsék munkahelyem. De gyerekkorom óta, még ha kezdetben nem is fogalmaztam így meg, de volt két fő célom. Az egyik: nem akarok buta lenni. A világ egy érdekes hely, és rengeteg érdekes dolog van, amit egyszerűen jó megismerni. A másik: hogy majd felnőttként olyan munkám legyen, amit szeretek. Aztán tizenévesként ezek már kimondott célok voltak, és sikerült is elérnem, hogy a munka ne csak valami kínzó szükséges rossz legyen, amibe legfeljebb csak beletörődni lehet.

"Minőségi tartalomgyártó nem sok van."

Azért van jópár. Bár tény, hogy a szemétre nagyobb az igény.

"felsőbbrendűség komplexus level végtelen"

Nálad tényleg.

Talán egy kicsit vissza kéne venni az arcodból, nem gondolod?

"itt lehet házon belül fejlődni diplomás munkássá majd idővel"

Aztán hogyan? Nyomtat neked a főni egy diplomát? :D

"De az álommelóm mindig is a streamelés marad."

Én erre azt mondom, hogy álmodotni szabad, de azért az ember tűzzön ki magának reális célokat is! Azok között is lehet álommelót találni, vagy legalábbis olyat, amit szeret csinálni az ember.

"Remélem egyszer befutok és saját magam főnöke lehetek."

Arra meg egyelőre nem vagy alkalmas. Ahhoz kicsit tökösebbnek, találékonyabbnak, és kompetensebbnek kell lenni.

"Pedig akkor egyszerre átlag néző 50 alá sose mentem."

Hogy is volt az a dolog a saját kis elképzelt világról? :D

Mondjuk egy kezdőtől 50 az nem rossz, de ezzek kb. egy buszjegy árát tudnád kitermelni egy hónapban.

"Pedig egyetem alatt tartottam a heti 4 alkalom/ 4-5 órás adásokat."

Persze. Egyetemen nincs napi 8 órád, a tanulásba pedig tojtál bele, nem meglepő, hogy akkor volt 5 óra szabadidőd egy nap. A munka meg napi 8 óra. Persze, ha célirányosan alapoztad volna meg a jövődet, akkor lehet, hogy nem lennél testileg és mentálisan is roncs nap végére.

"Nem vagy felsőbbrendű tőle és nem lesz tőle instant igazad."

Itt ti vagytok azok, akik felsőbbrendűnek érzitek magatokat, nem mi. Nem véletlenül hangoztatod ennyiszer.

Meg aztán lehet, hogy nem velük kellene nagylegénynek lenned. Anyád odaszól egyet, amolyan 60-as IQ-t tükröző kocsmai hangnemben, te meg már füled-farkad behúzva húzódsz be valami sötét, félreeső zugba. Na, neki kellene hadoválnod a felsőbbrendűségi komplexusról, meg neki kéne egy kicsit ellentmondanod. Annyira tipikus ez a viselkedés! Otthon egy elnyomott senki vagy. Akit egy értéktelen nullának tartanak. Nem, hogy kiállni magadért nem tudsz, de még azt is szótlanul, megalázkodva tűröd, hogy egy darab fekáliának tartsanak. Nem itt kéne gyakorolnod az öntudatos viselkedést! Hanem mondjuk otthon kéne kiállnod magadért. Mert egyelőre otthon a kis nyuszika vagy, aki még tartja is az arcát a pofonért.

"Azóta is keresem a megfelelő játékot, hogy azon belül megfelelő showt tudjak előadni."

Lehet, nem csak a játékon múlik ám...

Az idő meg megszépíti az emlékket. ;-)

Nem lehetetlen kitörni a jelenlegi helyzetből. Csak ahhoz céltudatosnak, és kissé tökösebbnek kell lenni. Tudok olyan emberről, aki 30 fölött kezdte az egyetemet. Ma informatikus, és szereti, amit csinál. Neked sem lenne lehetetlen fejlődni. De ahhoz az kellene, hogy rendezd a körülményeidet. Legyünk őszinték: otthon semmi nem fog jó irányba változni. Évek óta követjük a kálváriátokat, és semmi előrelépés nem mutatkozott. Mindannyian éltek a magatok kis elképzelt univerzumában, és ezen egyikőtök sem akar változtatni. ÉDesanyád sem lesz cseppet sem jobb a nevelésben, segítséget továbbra sem fogtok elfogadni, te pedig továbbra is anyuci bábja leszel. Így veszett ügy. Egyetlen esélyed, ha elköltözöl, és minimalizálod velük a kapcsolattartást. És nem hagyod irányítgatni magad. Ez lenne a legelső lépés. Aztán utána lehet tenni azért, hogy legyen egy jó szakmád, egy jobb munkád, meg esetleg, hogy szabadidődben tartalmat készíts.

"Martin, nem vagy véletlenül szőke és kék szemű?"

Ne már, pár napja en is Dettire gondoltam. :D

Mióta (több éve) bejelentést tettél a családsegítőnél, azóta te szóba sem álltál velük? Bólogatsz, hogy igen, itt minden szipiszuper, elvonulsz, vagy azért legalább töredékéről tudnak a történéseknek?

"Miért kell lenézni, hogy csak erre lennék képes? Nem vagyok hülye."

Talán mert csak erre voltál képes? De hiába fejteném ki részletesen, te képtelen vagy komolyabb összefüggésekben gondolkodni.

"Miért kéne elfogadnom, hogy sose lesz belőlem az amit szeretnék?"

Mondjuk mert képtelen vagy kiállni magadért, és lusta vagy tenni bármiért?

"Nem minden jó munkához kell végzettség."

Igen?

Mutass egy tényleg jó munkát, amit végzettség nélkül lehet végezni! (És amihez te kompetens vagy.)

"Meg van egy pár munka, ahol elfogadnak bármilyen végzettséget, csak legyen. Nekem van."

Megint csak látszik, hogy nagyon el vagy szakadva a valóságtól. De tényleg, mutass már egy olyan munkakört, ahol a diploma a feltétel, de az tök mindegy, hogy mérnöktanári, filozófusi, vagy orvosi! Ez egyszerűen nem életszerű.

"Nem muszáj egyetemre gondolni egyből. Van más szakképzés, vannak bootleg képzések, stb."

Igen, így van.

De azért a lehetőségek már nem ugyanolyanok.

"Baj is lenne, ha minden végzettség nélküli ember csak ebben a háromban dolgozna. A világ nem ennyire fekete-fehér."

Kérlek, sorold fel, hogy milyen érdekes és nívós munkaköröket lehet betölteni végzettség nélkül!

Nyilván a három felsorolt példa szimbolikus értelmű volt, bár azt hittem, egy diplomás embernek nem okoz gondot ezt felismerni. (Tévedtem, bocsánat.) De azért rohadt kevés végzettség nélküli embertől hallottam, hogy ő aztán milyen jó munkakörben dolgozik. Esetleg azoktól, akik benyalták magukat valahová, vagy az ősök pénzén kapaszkodtak fel.

"Nincsenek irreális elképzeléseink, tudjuk, hogy ami van az rossz és nem szentesítjük, nem vagyok valóságtagadó."

Cuki, amikor egyszer ezt mondod, másszor azt. Miért menekülsz az igazság elől? Miért akarsz magadnak is hazudni?

"Nem vagyok ugyanolyan, cseppet sem."

Tényleg nem. Te rosszabb vagy. Detti legalább nem egy beképzelt gyökér.

"Nem áll sorban nála senki, csak azt mondtam, hogy tanácsokkal lát el embereket, azt nem mondtam, hogy meg is fogadják a kollégái, vagy hogy ért is ahhoz amiket tanácsol."

Fordítsuk le magyarra!

Tehát okoskodik, osztja a nem létező észt olyan témákban, amikben ő maga is elbukott.

Mennyire másképp próbálod tálalni ugyanazt a dolgot attól függően, hogy épp mit akarsz kihozni belőle. :D Őszintén: te tudod egyáltalán, hogy ezzel mit szeretnél elérni?

"A világ egy rossz és sz@r hely, semmi érdekes nincs benne, csak a szenvedés."

Hogy a fenébe ne lenne benne érdekes! Az, hogy te nem tudod/akarod ezeket meglátni, az nem az én problémám, és nem is a világ hibája. Itt ti magatok vagytok azok, akik a saját világotokat rosszá teszitek.

"Ti kezeltek alacsonyabb rendű félként ez a kérdés alatt, nem én titeket."

Vesd össze:

""Az egyik: nem akarok buta lenni" Mission failed :)"

"Itt csak te vagy, aki kicsattan mindjárt az intelligenciától. Fhu....."

Hagyjuk már ezt a baromságot, hogy mindenki más lenéző, primitív köcsög, te meg az elfogadás apostola vagy! Itt akiből árad a gyűlölet és az agresszió, az te vagy!

Csak tudod, akkor megkérdezem: ha tényleg annyira erényes és kompetens ember vagy, akkor hogy is van az, hogy te vagy az, aki egyhelyben toporog, és egy szürreális családi pokolban sínylődik már évek óta?

És ha szerinted én buta vagyok, akkor te mi vagy? Egyelőre 15 éve vagyok az informatikai pályán, van egy munkám, amit szeretek csinálni, és nem mellékesen: boldog párkapcsolatban élek. Van egy diplomám (nem, nem olyan, mint neked, engem érdekelt is, amit tanulok), két szakképesítésem, és két nyelvvizsgám. Ezekből neked mid van meg? Van egy munkahelyed, amit utálsz, van egy így-úgy megszerzett diplomád olyan szakon, amit utálsz, van egy diszfunkcionális családod, ahol még pár nyamvadt videót sem tudsz összedobni, mert állandóan megy a visítozás.

Erre mondtam, hogy szállj már le a magas lóról! Nem érzed nevetségesnek, hogy te szólogatsz be másoknak, meg te teszel megjegyzést mások eredményeire? Nézz már magadba!

"Van diplomám, minek még egyet nyomtatni?"

Van. De milyen?

"Infós helyen dolgozom jelenleg és amint fejlődhetek cégen belül, olyan helyre mehetek ahova a mérnökinformatikus diplomám megfelelő."

Már ha lesz hozzá megfelelő tudásod.

Annál a cégnél, amit egyébként gyűlölsz.

Te magad vagy a született önellentmondás.

"Ebben az esetben nem, hanem a tények és statisztikák szépítik meg. 2015-2017 között jó volt a streameléses "karrierem" de 2018-tól egy hulladék."

Igen?

Hány ezer feliratkozód volt akkoriban? Mennyi volt belőle a havi bevételed?

Nem volt az karrier, csak te szeretnéd annak látni.

Egyébként meg: a divatok változnak. Ami 5-10 éve népszerű volt, az most korántsem biztos, hogy az.

"A költözés pedig tervben van"

A terv az édeskevés.