Mit tudunk tenni? Nagyon rosszul esik, hogy így reagált.

19. Csak figyeljen rá ekkor meg akkor mikor “ráér”……

Meg csak ez meg csak az, mert mégis csak a testvéred….

Mi tudtok tenni?

Megmondjátok neki, hogy 2 év múlva 18 éves lesz, leérettségizik és húzhat el innen a náthásba, ha annyira nem tetszik neki, ami itthon lesz. Elkényeztetett egyke lehet, aki eddig azt képzelte, körülötte forog a világ.

21, lehet.. igen benne van a pakliban. De azert basszus, nem a 16 eves gyerek donti el, h a szulok szeretnenek meg egyet avagy sem. A csalad pedig, ha tetszik ha nem a csalad. Ez legyen a legnagyobb gondja a csaladjaval h jon egy teso akire lehet neha figyelnie kell... Van aki alkesz apával/anyaval el, vagy agressziv szulokkel, vagy nem is elnek mar.. egy jol mukodo csalad osszetart es megosztja a munkat, ami neha nehez egy kamasszal, de ez ilyen. gondolom a porszivozast sem szivesen vegzi, vagy a mosogatast, de ha anyuka megkeri, kutya kotelessege megcsinalni. De őszintén remelem h megszereti a kistesot, es nem ugy fog ra tekinteni mint egy hazimunkara.

Kerdezo, annyit tudsz tenni, h elfogadod. Es bizol benne h maskkepp latja majd később..

Nekem is van fiatalabb testvérem, és nem értem, miért reagál erre valaki pont 16 éves létére ekkora hisztivel. Nem azért, mert egy 16 évesnek már olyan érettnek és felnőttnek kéne lennie, hanem azért, mert annyira nincs már mit féltenie egy most születő csecsemőtől. Ha ő maga is gyerek lenne, félthetné a játékait, meg a szülői babusgatást, puszikat, amiket át kell engednie, de ezekből már kinőtt, a baba meg nem fogja a sminkjét használni.

Finoman felhívhatnátok a figyelmét, hogy ez a ti életetek is, úgyhogy tolerálhatná, hogy mit kezdetek vele. Meg arra is, hogy egy csecsemő/kisgyerek, nem fogja lenyúlni a kedvenc játékait vagy a barátait, hiszen ő már évekkel túlvan minden olyanon, amiben egy kisgyerekkel osztozni kéne. Ő már haverokkal lóg, meg bulizni megy. Nyugi, oda biztos nem megy vele egy gyerek, megmarad az élete. Igazából nem is értem, milyen katasztrófát vízionál.

Remélhetőleg még azalatt megnyugszik, mikor az újszülött még csak feküdni tud.

Kb 3 év múlva kezdődhetne az, hogy a gyerek a nyakára jár ("nézd ezt", "játszd velem azt", "add ide amazt"), az tényleg idegesítheti, de a ti dolgotok, hogy védjétek az ő nyugalmát is, ne pedig lapuljatok, hogy "de jó, mást nyaggat a gyerek, nem engem, úgyis dolgom van/fáradt vagyok". Nyugodtan magára zárhatja a nagy az ajtót. Ahogy a nagylánnyal megoldottátok kiskorában a főzést, bevásárlást, takarítást meg mindent úgy is, hogy ott lógott a nyakatokban, úgy meg kell oldanotok a kicsivel is.

És tényleg ne nyomuljatok neki azzal, hogy nézegesse, cukinak találja vagy szeresse. Bőven elég ha annyit semlegesen elfogad, hogy van, és kész. Ha szerencsétek van, és a lányoktokban van minimális empátia, akkor (még ha nem is tutujgatja és nem is csőszködik) kialakul benne valamiféle elfogadás a gyerek iránt, meg annyi szeretet, hogy mondjuk nem akarja hogy baja legyen.

Igaza van.

Nekem 15 évesen lett öcsém. Hát fsza volt úgy érettségire készülni, hogy a gyerek üvöltött, hisztizett.

Plusz az egyetemi vizsgaidőszakban könyvtárban, parkban, plázákban tanultam, mert otthon nem volt nyugtom tőle, mert jött, molyolt, beszélt, ha kiraktam a szobámból ment a hiszti, stb.

A beadandókat a suliban írtam, mert otthon nem lehetett tőle koncentrálni.

13 éves volt, amikor már úgyahogy elviseltem őt, de akkor is voltak még olyan hisztik, hogy csak lestünk (pedig nevelték).

Nálunk sem volt tervezett.

Megértem, hogy megtartották, nem azzal volt a gond, hanem minden mással.

A kedvencem pedig, hogy a "tesód, vigyázz már rá 4-5 órán keresztül".

MIÉRT? Én szültem? Nem.

Egyébként nem is lesz gyerekem, mert ennyi elég volt belőlük. 16 éves koromtól míg el nem költöztem pesztrálhattam a tesómat, mert anya dolgozott, apa is, én meg "nyáron úgyis otthon vagyok".

A pontozásokból látom, hogy megérkezett a testvérgyűlölő kommandó. Nyugi, titeket is rühellnek a testvéreitek, mert undok genyók vagytok, és ők is azt kívánják, bár ti ne születettek volna, akkor szebb lett volna az életük. Egy-egy.

A nagyobbra rábízni a kisebbet viszont tényleg nem szabad. Többnyire abból lesz az az utálkozás, ami itt a pontozásokból látszik, és részben joggal, csak a nagyobb a hülye szülője helyett a kisebbre haragszik.

" A nagyobbra rábízni a kisebbet viszont tényleg nem szabad."

Igen, csak az a probléma, hogy ez a gyakorlatban 99%-ban nem így van a szülők részéről. Biztos vagyok benne, hogy itt is ez lesz majd. Én sem fogadtam volna a 16 éves helyében örömmel, főleg, hogy tudom milyen egy gyereket nevelni, nekem is van. És hiába szeretem, de rengeteg alkalommal megőrültem a hisztijeitől. Végre 18 lett, sokkal könnyebb már vele. Nem is vállaltam még egyet. Nem lett volna türelmem még egyhez. Nekem semmilyen segítségem sem volt, igen, az apja sem, de tutira igénybe vettem volna, ha lett volna, akire időnként rá bízhatom.Valószínűleg az érintett gyerek is ismeri a szüleit elég jól, és biztos benne, hogy ő lesz a fő bébiszitter majd otthon. Anyuci viszont nem fogja ezt itt bevallani, ő csak döntött, hogy mindegy hogy lesz, de a gyerek meg fog születni bármi áron. És most megvan sértődve, hogy nem mindenki örül neki.

Lepontozottak taborat erositenem meg😁😁

13 ev van koztem es tesom kozott, es imadtam, hogy született, imadtam mikor pici volt. Anyukam raadasul visszault az iskolapadba, es megbeszeltuk, h addig en vigyazok ra. Buszke vagyok anyura, hogy vegigcsinalta, es egy rossz szavam sincs arra az idoszakra. Nyilvan voltak veszekedesek, rosszabb pillanatok, hisz en is beleptem a kamaszkorba, de nagyon örülök, hogy jott teso.