Apám lehet megcsalja anyámat. Mit tehetnék fiukként, hogy kiderüljön?

"Azért egy gyereknek nem önző elvárni a szüleitől, hogy legalább az egyik foglalkozni tudjon vele, nem? "

Húszévesen NEKED kellene foglalkozni anyáddal, és nem elvárni, hogy ügyürü-bügyürü-dédelgessen.

Ha annyira zavar a helyzet, akkor keress egy csendes pillanatot, és kérdezd meg anyukádat, hogy mi bántja, mert utóbbi időben szomorúnak látod. Ha megnnyilik, és beszél veled erről, akkor a beszélgetéstől függően biztosítsd a támogatásodról, és anyukáddal KÖZÖSEN tervezzétek meg a továbbiakat. De semmi esetre se kövesd apádat, vagy nézz bele a telefonjába, mert az a legnagyobb bunkóság - te se lennél boldog fordított esetben, még akkor sem, ha ártatlan lennél.

Anyukádnak nyilván egy hatalmas törés lenne egy válás, és a vagyonmegosztás (ház, nyaraló) sem egyszerű. Ha elválnának a szüleid, neked és a testvéreidnek (hány évesek?) is nehezebb lenne az élet, szerintem anyukád mindezeket a dolgokat mérlegeli.

Megértem, hogy megvisel téged érzelmileg, amiről írtál, és foglalkoztat, hogy igaz-e.

De nem véletlenül tanácsolják terapeuták hasonló helyzetekre azt, hogy a gyerek - akárhány éves is - ne nyomozzon, kutakodjon, konfrontálódjon olyan kérdésben, ami a szülei privát szférája.

Főleg így nem tartanám jó ötletnek, hogy Anyukád eleve sejt valamit, tehát a beavatkozásoddal nem attól óvnád meg, hogy mit sem sejtve, jóhiszeműen asszisztáljon ahhoz, hogy megcsalja a férje, hanem azt a lehetőséget vennéd el tőle, hogy a saját pszichés megküzdő képességének, lelki állóképességének megfelelően a maga módján, a maga tempójában derítse ki az igazságot, dolgozza fel, ha van mit, és döntsön ennek megfelelően arról, hogy van-e közös jövője az apukáddal, vagy sem, és ha nem, akkor hogyan tovább.

Ez mindenképpen egy krízishelyzet a számára, amiben nem biztos, hogy az események hirtelen felpörgetése akár az ő, akár a család bármelyik tagja számára jobb, mint ha Anyukád dönt a továbbiakban arról, hogy hogyan kezeli ezt a helyzetet.

A környezetemben két hasonló eset volt, amikor - egyikben kamasz, a másikban fiatal felnőtt - szembesítette egyik szülőjét házastársi hűtlenséggel.

Mindkét esetben olyan következményeket vont maga után, hogy megbánták utólag. Egyikben ráadásul sajnos visszafordíthatatlan, jóvá nem tehető tragédiába torkollott másfél éven belül, ami élete hátralévő részében hatalmas lelki teher annak, aki önmagát okolja, tartja felelősnek érte, miközben nyilván a jó szándék vezette annak idején, amikor azt választotta, hogy nem hallgat, hanem kitálal.

Felnőtt vagy, a te döntésed. Ha egy kicsit is bizonytalan vagy olyan tekintetben, hogy mi lenne a leghelyesebb döntés, és nyitott vagy erre, szerintem érdemes lenne egy pszichológust felkeresned, és meghallgatni a tanácsát, álláspontját, hátha segít más nézőpontból (is) ránézni erre a kérdésre. Akkor még mindig dönthetsz úgy, hogy nem fogadod meg a tanácsát, és teszed azt, amit te jónak látsz, helyesnek ítélsz ebben a helyzetben.