Miért nem fogad el a fiam semmit?

Én mondjuk nem szeretem ha tukmálják rám a segítséget amire nincs szükségem, sem azt, ha segítségnek nevezik az ajándékot, mintha rászorultam volna. Olyan mintha azt mondanák: ez nélkülünk nem fog menni neked. Miközben de.

Ez nem azt jelenti, hogy abszolút semmit nem fogadok el, amit adni akarnak. Viszont csak azt és annyit fogadok el, ami tényleg jól jön, vagy amire tényleg vágyom. Disznótorból 2 szál kolbásznál többet nem fogadnék el, mert a toros kaják nagy részét utálom, fagyasztani meg nem szeretek. Van pénzem rá, hogy mindig akkor vegyek frissen húst, mikor épp készíteni akarok, szóval "segítségre" nem szorulok, megélek adomány nélkül. A kolbászból szeretek enni egy keveset, ezért csak azt kérem, mint "ajándékot". Ha felújítanám a fürdőszobámat, és anyám be akarna szállni pénzzel "segítségként", nem fogadnám el, mivel gond nélkül tudom finanszírozni a felújítást, anyámról meg tudom, hogy tizedannyi tartalékon sem csücsül mint én, úgyhogy csak ne akarjon nekem "segíteni", mert mire fel?

Hogy a fiad szemét miért szúrja az, hogy a lányod elfogadja tőletek a dolgokat, nem tudom. Talán túlságosan is "segítitek" a saját károtokra, mindeneteket odaadjátok, magatoknak alig hagytok valamit, és a fiad úgy találja, a testvére pofátlanul visszaél ezzel, mikor mindent mohón zsebre is tesz, ahelyett hogy azt mondaná, éljetek már egy kicsit ti is abból, amitek van.

Vagy tévesen találgatok, és teljesen más a megfejtés. Igazából erről nyugodtan megkérdezhetnétek a fiatokat.

Szerintem szép dolog, ha egy szülő segíteni akarja a gyerekeit, sőt, az élet rendje. "Pay it forward" elv működik a jobb családokban, a szülő segít a gyereknek, a gyerek meg majd az ő gyerekének. Így növekedhet idővel a családi vagyon.

Itt az a kérdés, gyerekkorukban milyen volt a viszony egymás között és a szülővel? Esetleg fel van emlegetve minden segítség?

10-es, orulok, hogy hitelmentes hazad van, de azert ez nem igy mukodik. Nekunk nem segitettek a szuleink, mert nem tudtak, megis van hitel a hazunkon. Es? Akkor most mi van? A te logikad szerint akkor nem kellett volna hitelt felvenni 🤣🤣 Valahogy nekem nem jon ki a matek.

Meg mi az, hogy a tesod elszorta a penzet klimara? :DD Ez miota elszoras? Es tudod ugye, hogy egy tetocsere nem jon ki 1 milliobol?

10-es, ne haragudj, de jó nagy hülyeségeket írsz :D

A kérdező nem állandó pénzelésről beszélt, hanem arról, hogy alkalmanként besegít(ene) a gyerekeinek. Nem havonta küld 50 ezret, ahogy látom.

A férjem szülei hasonlóak, ők is 10 éve segítenek nekünk, mióta együtt vagyunk, nem milliókkal, de kisebb vagyontárgyakkal, pl. hütő, autósülés a gyereknek, mindig hoznak kaját, ha elmegyünk valahova, sokszor nem engedik, hogy fizessünk, satöbbi.

Mégse vagyunk életképtelenek, 30 évesen van majdnem hitelmentes házunk, családunk, válllakozásunk, végzettségünk. Millió holmink az nincs, mert én ellene vagyok a gyűjtögetésnek, a gyereknek pl. mindig hoznak ruhát, hiába mondom, hogy van elég, na akkor én azt konkrétan nem is veszek.

Az én családomban meg nem divat a segítés, onnan nem kaptunk semmit, nincs is egyik testvéremnek se saját otthona (söt, az egyik otthon is él 30 évesen), tengenek-lengenek az életben, nem túl sikeresek.

Na, hát ennyit arról, mi van, ha valaki elfogadja az ajándékot, valaki meg semmit nem kap. Az égvilágon semmit nem befolyásol.

Mi rossz van abban, hogy szeretne teljesen függetlenedni anyagilag? Engedd neki, és csak annyit mondj, hogy ha bármikor segítségre van szüksége, szóljon nyugodtan.

A testvére esetén valószínűleg azt kifogásolja, hogy mindent elfogad amit adtok neki. Hogy ezt kihasználásnak gondolja, vagy épp elkényeztetésnek, azt csak ő tudja.

#14 és #15 Látom sikerült magatokra vennetek a kommentemet. :)

A rendszeres és havi nagyon nem ugyanaz. Attól, hogy rendszeresen kap pénzügyi segítséget nem jelenti azt, hogy havonta fix összeget.

A hitelt azért kellett felvennie, mert nem tud gazdálkodni a pénzével. Megtehette volna, hogy gyűjt és kifizeti, amire szüksége van, de nem tette. Amikor megvette a házat pontosan tudta, hogy 3 éven belül tetőt kell cserélni. Helyette önműködő garázsnyitót, klímát építtetett és újraburkoltatta a teraszt, mert nem tetszett a színe. Aztán amikor elkezdett beázni a ház nyilván a szüleink adták oda a pénzüket, amit autóra raktak félre, hogy legalább a hibákat orvosolni lehessen úgy-ahogy. Ha megtanulta volna, hogy a saját keresetét ossza be, és nem lesz mindig kihúzva a bajból, akkor nem jutott volna idáig.

Nem mindenki teheti meg, hogy hitel nélkül házat vegyen, de ő megtehette volna. A kollégiumot és az azzal járó költségeket ösztöndíjból mindketten fedeztük. Az egyetemi évek után még 2-3 évig otthon éltünk. Mindketten kerestünk ezidő alatt annyit, hogy összejöjjön egy ház ára, mivel haza nem kellett adni semmit. Én a nagyját félretettem és a párommal megvettük a házunkat, ő a barátnőjével elszórakozta a nagyját és a végén önerővel személyi kölcsönből és babaváróból vett házat.

Minden ember más életet él. Én a saját tapasztalataim alapján adtam válasz. Az, hogy ez sérti az önérzeteteket, nem az én bajom.