Valóban mi lennénk a gonoszak?
36 éves vagyok és van egy ikerhugom. Anyánk 19éves volt mikor születtünk és utánna szinte azonnal kiszökött Németországba, még a nyolcvanas években. Így a nagyszülők neveltek minket, kilenc évesek voltunk mikor először találkoztunk anyuval, akkoris csak egy hétvégére jött haza, aztán ismét csak 2-3 évente találkoztunk. Abszolút semmilyen kötelék nem alakult ki közöttünk, egyikünk sem tenkintette anyának, ami szerintem érthető. Időközben felnőttünk, férjhez mentünk és saját családunk van. A nagyit nagyon szerettük, csak mi voltunk neki és ránk hagyta a házat. Sajnos 8éve elhunyt, de azóta is a családi házban élünk. Szerencsére elég nagy, hogy két család kényelmesen elférjen, külön bejáratok vannak, konyha, fürdő, minden külön, akár egy ikerház.
33 év után anyánknak bedőlt az élete németben és nincstelenül jött haza. Néhány hónapig itthon dolgozott valami gyárban, és tavaly tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Mára munkaképtelen, elszegényedett és csak az unokatestvére jóindulatán múlott, hogy nem került a utcára. Befogadták, de ott elég szűkös a hely, mert egy négytagú családra költözött és már kezd elegük lenni belőle. Próbálnak rávenni minket, hogy fogadjuk be anyut, mert itt mégiscsak nagyobb a hely és szerintük a mi kötelességünk lenne eltartani anyánkat. Persze hallani sem akarunk róla, egyiküknek sem hiányzik, és úgy vagyunk vele, hogy akár hidegvérrel vegignéznénk ahogy egy árokparton kilehelli a lelkét.
Ezekután a rokonok bosszúhadjáratot indítottak ellenünk, és mindenkinek azt híresztelik hogy mennyire szívtelenek vagyunk.
Egyszerűen sok a szabadidőm: vasárnap van.
Nem védem.
Ami motivál az a Tizenkét dühös ember című film mondanivalója, hogy nem ítélhetünk el egy embert SEM a tetti miatt, meg kell értenünk a tettei mögött húzódó mély FŐszálat, hogy az adott ember miért döntött úgy ahogyan AKKOR(hagyott) és MOST(miért jelent meg az életemben?)!
Az élet csupa kihívás csak az egyénen múlik, hogy fejlődik vagy elbukik és meghaladja a szüleit avagy még alá megy, s ezzel meggátolja a szülei hibáinak kijavítását vagy segít neki helyre zökkenni és ezzel meghaladja a szüleit és béke honol majd az anyuka és az ikrek szívében, hibázni tudni kell elvinni érte a felelősséget szintén...
Meg vagyok győződve 100% -ig, hogy jól látom a dolgot azzal kapcsolatosan, hogy tisztázni kell az anyukkal a helyzetet ha ő ezt kéri, ha nem kéri akkor nem, de ha kéri akkor bocsánatot KELL ADNIUK AZ IKREKNEK AZ ANYJUKNAK az anyjuk miatt mert kaptak tőle egy életet és a saját érdekükben is meg kell bocsánati az anyjuknak, természetesen feltétel nélkül, de úgy könnyebb ha ismerik az ikrek a miértjét, hogy miért hagyta őket el az anyjuk.
Szerintem kicsit túltolták itt az erkölcsfilozófiát a kollégák.
Az a nő nem "anyuka". Biológiai anya, semmi több.
A rokonok is csak szabadulnának tőle, ezért tolják a lelki terrort. Ő bajuk, minek fogadták be.
A tüdőrák elég gyors tud lenni. Le kell szarni, meghal, aztán nincs probléma.
Semmi közötök hozzá.
Az "anya" élete kudarc, ez tény. De magának csinálta. A gyerekek felnőttek, jó életük van. Mi a francot kezdjenek egy lényegében vadidegen emberrel? Rúgják fel az életüket, fogadják be az otthonukba? Ápolják, miközben haldoklik? A betegápolás még egy szerető közegben is nehéz, egy idegennel teljesen lehetetlen.
Meghallgathatták volna a történetét, volt rá 36 éve, hogy elmesélje. Nem tette, akkor dögöljön meg egyedül. Idegen, érted? Ki nem szarja le, hogy genetikailag közük van hozzá? Hülyeség ezzel foglalkozni.
Molyember
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
Fodor Ákos
Ne rébuszokban beszélj, legyél egy kicsit gyakorlatias. (Fodor Ákost egyébként szeretem, nem vele van bajom, sőt, pacsit küldök miatta.)
Nem ismerik az anyjukat. Sosem ismerték. Felnőttek, kialakították a maguk életét, erre megjelenik ez a nő, és a puszta genetikai kapcsolatra hivatkozva fel kéne rúgniuk az egész életüket? Egy egyszerű beszélgetés is olyan sebeket téphet fel, ami mindent elronthat a mostani életükben.
Nem azt mondom, hogy haragudjanak rá, sőt, ezt akarom a legkevésbé. Adjanak annyit, amennyit kaptak: semmit. Nem kell vele foglalkozni. Sem szeretni, sem utálni nem kell, a létezéséről, de még a haláláról sem kell tudniuk. Idegen.
Szerintem az anyuka nem is akar találkozni, csak a család hozzátartozó, ismerősei rágják az ikrek fülét, hogy menjenek és segítsenek az "anyjukon".
...ha így van akkor az ikreknek nem kell menniük és segítenünk ha önmaguk erre nem éreznek késztetést, viszont ha az anyuka kér segítséget akkor a segítség nyújtás előtt érdemes lehet meghallgatni az anyuka élettörténetét és úgy könnyebb lenne eldönteni, hogy méltó az ikrek segítségére avagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!