Hogy reagálnátok szülőként arra ha gyereketek ilyen helyzetben nem hozna nektek virágot? Túlreagáltam?
Szóval a kislányom 12 éves és nemrég anyák napján a városi szokásos vasárnapi összejövetel végén (ez nálunk minden vasárnap van) volt egy rövid köszöntés aminek a végén a gyerekek kimehettek előre és hozhattak onnan az anyukájuknak virágot. Igazából nem tudtuk hogy lesz egy ilyen köszöntés, teljesen váratlanul ért minket. A lányom viszont nem ment ki virágért. Amikor hazamentünk és megálltunk a ház előtt a kocsival én elsírtam magam és mondtam a lányomnak, hogy kimehetett volna, hogy minden gyerek megpuszilgatta az anyukáját én meg ott ültem megszégyenülten. Ezután pedig elmondtam neki, hogy bánt, hogy ő nem készül úgy az én ünnepeimre mint én az övéire.
Azt mondta egyébként azért nem ment ki, mert hogy csak kisgyerekek mentek inkább. Egyébként szerintem valószínű hogy azért nem ment ki mert nem akart ott mindenki előtt végigmenni, elég félénk kislány.
Titeket is bántana ez vagy mit szólnátok?
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Ha lesz egy kis esze, tizennyolc évesen olyan messze megy tőled, amennyire csak tud.
Tudtad, hogy félénk, mégis elvártad volna, hogy kimenjen, ráadásul tolod neki a lelki terrort - gondolom minden nap, minden csaprő hülyeség miatt.
Én 1000 km-re költöztem emiatt és évente max kétszer nyitom a szüleimre az ajtót.
válasza:Felnőtt, lassan középkorú férfiként azért járok pszichológushoz, mert ilyen dolgokat csinált velem az anyám. Egy 12 éves gyerek még semmit nem tud a világról, nincsenek komplex forgatókönyvek a fejében, ezért főleg váratlan helyzetekkel nem kell tudnia mit kezdeni. Ha a szülője nem bírja az érzelmeit szabályozni, és nem képes a gyerekét a gyerek életkorának megfelelően észlelni, ezért felnőtt viselkedést vár el tőle, akkor a szülőnek érdemes volna pszichológussal átbeszélni ezeket a helyzeteket. Egy gyereknek túlterhelő, ha felelőssé van téve a szülei (érzelmi) jóllétéért.
A mit tettünk volna kérdésre: felnőttként is lehetetlen kihívás váratlan helyzeteket jól lereagálni. Ha a gyerekem (akaratán kívül) triggerizálta volna a saját sérüléseimet, akkor emlékeztettem volna rá magam, hogy ő csak egy gyerek, semennyire se kell tudnia, hogyan kell egy ilyen helyzetben cselekedni. A gyereked nem az ellenséged, hanem egy olyan éretlen ember, aki akaratán kívül született meg, és akivel a lehető leggondoskodóbban, szeretettelibben kell bánni, nem okozva túl sok sérülést. Ha ez nem megy, akkor a pszichológus segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!