Mindig nekem kell bocsánatot kérni. Túlreagálom?
Kezdjük ott, hogy apámmal nincs jó viszonyom. Ő neki az alkohol az első, utána mások elnyomása.
Folyton rajtunk tölti ki a dühét, minden kis sz@rért veszekszik velünk. Folyton szid hogy milyen szerencsétlen, hülye, életképtelen kölyök vagyok. Fogyjak le mert dagadt vagyok, ne beszélgessek senkivel mert attól csak romlanak a jegyeim, ne játszak számitógépen semmivel mert az fiús, legyek mindig velük stb. És persze én vagyok az aki tönkreteszi az anyummal való kapcsolatát. Viszont ezek mellett én nehogy meg merjek szólalni, mert ő a férfi a házban.
Mindig oda jutunk hogy ő mindent megad nekem. Igen, kapok enni és van telefonom. De szép szavakat nem. Akármit ad azt később az orrom alá dörgöli, mert ő a legjobb apa és nála jobb nem is létezhet.
Ő kezdi folyton ezeket, kiprovokálja. Ha megkérdezem hogy minek csinált meg ha neki megterhelőek a velem kapcsolatos dolgok akkor felhúzza az orrát és sírós hangon azt mondja hogy ÉN megbántottam. (Azok után hogy mindennek elhord.)
Én nekem meg esedeznem kell, hogy végre ne járkáljon felhúzott orral a lakásba. De persze ezután úgy tesz mintha ő semmit nem mondott volna. Jópofizik és kezdődik minden előlről.
Teljesen tűrhető lenne ha ezt nem mindennap vagy minden második nap csinálná.
Apád érzelmileg bántalmazó. Nem reagálod túl. Anyád ebben - a hamis béke érdekében, a te és anyád kárára - támogatja.
Ennek akkor lehet vége, ha apád pszichoterápiával ezt kezelteti. Számodra ennek úgy lesz vége, hogy elköltözöl, anyagilag és érzelmileg függetlenné válsz, és a másokra nem káros - tehát majdnem minden - dolgodat szabadon megéled, és amikor apádnak ez nem tetszik, a hisztijével magára hagyod. Ő valószínűleg ebből a haláláig nem lép ki.
Köszönöm a válaszokat:)
Figyelmen kívül hagynám amit mond ha tudnám. Ha rövid válaszokat adok akkor az a baj, ha nem válaszolok az a baj:/
Ennek az a lényege, hogy kijelenthesse magának - és neked - hogy mit kell(ett volna) tenned, mert ilyenkor úgy érzi, hatalma van valami/valaki felett (ami nincs neki amúgy), illetve ha te bocsánatot kérsz az annak az illúziója, hogy szereted. Holott nem, legalábbis nem annyira, mint amennyire bocsánatot kérsz.
Ez a viselkedése ugyanúgy függés, mint az alkoholizmus.
Apád ezt nem gonoszságból teszi. Ez teljesen öntusatlan. Hanem itt zsarol ki szeretet(illúzió)t, mert az anyjától/apját stb. nem kaptameg, illetve hatalmat, mert az általa vágyott (vagy a tőle elvárt) státuszt nem tudta elérni (nem feltétlenül csak saját hibából).
Ő egy sérült ember, de - most még - nem kell sajnálni, mert semmit nem tesz a felétek rossz viselkedése ellen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!