Ez nagy bunkóságot követtem el édesanyám ellen?

Ezek a kommentek... nem tudjátok ti milyen az, amikor egyke vagy és csak is amiatt nem nyírhatod ki magad, mert hogy akkor a szüleiddel mi történne! Ebbe vagyok 26 éve. Én nem bírok önző lenni, de sose lesz élet az amit élek és sajnos meg kell várnom amíg meghalnak.

N

"nem tudjátok ti milyen az, amikor egyke vagy és csak is amiatt nem nyírhatod ki magad, mert hogy akkor a szüleiddel mi történne"

itt a problema nem az hogy mi lenne a szuleiddel, hanem hogy egyaltalan azon gondolkodsz hoy kinyirnad magad

Tudom, hogy a mentális betegség az betegség. Nem tehetnek róla meg minden. De mégis mikor ilyeneket hallok mint te, nem bírom megérteni, még csak tolerálni sem, hanem csak felidegesít.

Van egy konkrét személy az életemben, aki szintén beteg, depressziós. Ő nem az öngyilkossági szándékaival "boldogítja" a családját, hanem agyonra ugráltatja őket. Mindent velük csináltat meg, ami inkább az ő dolga lenne, és maga is képes lenne rá, de még csak nem is segít, hanem csak nézi és aggodalmaskodik. Közben folyamatosan rinyál, mintha neki lenne a legrosszabb. Az eszébe sem jut, hogy akiket ugráltat, és egyébként "annyira szeret", azok erőn felül vállalják ezt, munka után, a szabadidejük és a családjuk rovására, csak aludni járnak haza, erre veszik ki a szabadságaikat, magukra meg semmi idejük. Lehet, hogy szeretnének elmenni mondjuk nyaralni? Vagy csak egy saját hétvégét? Le van szarva. A kérdésre, hogy miért nem csinálja meg ő ezt vagy azt, a válasz természetesen az, hogy "nem tudom/fáradt vagyok/nincs kedvem, mert beteg vagyok". Legszívesebben felhívnám a figyelmét arra, hogy nem a keze beteg. Mert azt látom, hogy csak magára gondol, az ő problémái világrengetőek (átlagos élete van, pont annyi a szar benne mint máséban), de mindenki másnak a bajai és igényei semmiségek, az le van ejtve.

A te kérdésedben is azt látom, hogy csak magadra gondolsz, mikor ezt anyádnak szegezed. Mindenki tudja, hogy viszonyulna egy szülő a gyereke öngyilkosságához, te is tudod, biztos nem vagy hülye. Mintha csak igényed lett volna a drámára és a sírásra, és ezt az igényedet elégítetted volna ki anyádat felhasználva, miközben az ő érzéseit figyelmen kívül hagyod.

28-nak tökéletesen igaza van. Ezeknek a mentális betegségeknek a fele spontán gyógyulna, ha legalább a szándék meglenne, hogy a másikat ne terheljem. Nagyon kevés az a mentális beteg, amelyik ha hirtelen rákényszerülne, ne tudná a saját gondolatait helyes irányba terelni. Akkor is így van, ha ez sokaknak nem tetszik.

Ugyanis nincs a földön olyan ember aki mentálisan minden irányból tökéletesen egészséges lenne. Akkor derülne ki, hogy mennyi a valóban beteg, ha mindegyik tudhatná száz százalékra, hogy a világon senki nem fog segíteni, nekem kell megoldanom. Nagy százalék össze tudná kapni magát. Ilyen-olyan "diagnózist" meg nem nehéz megszerezni ha éppen az a cél.