Ez nagy bunkóságot követtem el édesanyám ellen?

Egyrészt idiótaság volt ez a kérdés, másrészt önzőség, mert a saját lelki terhedet anyádra akarnád hárítani csak azért, hogy ne NEKED kelljen elviselni a fordítottját.

Nem gondolkodtál még azon, hogy az ideig-óráig ható gyógyszerek helyett felkeress egy olyan szakembert, aki foglalkozik is veled? (egy értelmesebb pszichológus/kineziológus)

Szerintem meg az a legfontosabb, hogy őszinték maradjatok egymáshoz.

Anyukádnak is.

Biztosan nem esett jól neki, de legalább tudja, hogy mi jár a fejedben és tudja, hogy megosztod vele a gondoltaidat.

Abszolúte nem értek hozzá, de még az is meglehet, hogy az előttem íróknak igaza van és jót tenne neked egy terápia. Ez valószínűleg nem a gyógyszereid elhagyását jelenti, hanem azzal párhuzamos mentális - pszichológiai- segítséget, hogy jobban legyél.

#2:

Aha, szóval akkor ő már meg se lepődhet azon, hogy most meg neked vannak ilyen képzelgéseid.

Erre az esetre a "bunkóság" nem a megfelelő kifejezés, és a helyzet komplexitását nem is adná vissza. Biztosan nem esett jól neki, mert egy szülőnek elképzelhetetlen fájdalom a saját gyerekét temetni. Ilyet ne mondj neki többször, és nem is lenne tisztességes dolog a saját fájdalmadat végső soron vele cipeltetni.

A dolog másik aspektusa, hogy egy pszichiátriai beteg nem ura teljes mértékben az érzelemvilágának. Ezen kellene dolgozni, mert a gyógyszerek nem fogják önmagukban megoldani a problémádat - természetesen nem vonom kétségbe, hogy most szükséged van rájuk, de ki kellene egészíteni pszichoterápiával, másképp csak a tüneteket tompítják kisebb-nagyobb sikerrel. Pszichoterápiához nem feltétlenül kell pszichiáter, klinikai szakpszichológus is megfelelő, de jó lenne, ha tudnának egymásról.